Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

BEVEZETÉS

folyamodványait pedig csak kivonatosan ismerteti a jegyzék alapján. Az így előterjesztett ügyek közül egyeseket azonnal megtárgyal a tanács. Az irodaigazgató indítványt tesz, ehhez a tanácsosok az ülésrend szerint hozzászólnak, majd szavazással eldöntik, hogy elfogadják, módosítják vagy elvetik-e. A döntést a szavazatok megoszlásának megfelelően az elnök mondja ki. Ha ugyanannyi tanácsos szavaz az egyik álláspontra, mint amennyien a másikra, az a vélemény lesz döntéssé, amelyre az elnök szavazott. (De ilyenkor vagy abban az esetben, ha csak egy-két szótöbbséggel győzött valamely vélemény, a király elé terjesztett jelentésben a kisebbség véleményét is föl kell tüntetni. Az elnöknek pedig jogában áll a király tudomására hozni a maga álláspontját, ha az eltér a döntéstől. A tanács határozatain azonban sem az elnök, sem az egyes tanácsosok nem változtathatnak, csak maga a tanács.) Az alaposabb megfontolást és gondosabb előkészítést igénylő ügyeket azonban nem bocsátja azonnal tárgyalás alá az elnök, hanem az irodaigazgató javaslatára szétosztja az egyes tanácsosok között, hogy azok a kérdést áttanulmányozva, valamelyik legközelebbi ülésen szóban vagy ha fontosabb az ügy, írásban tegyenek jelentést. (Az irodaigazgató feljegyezte, hogy ki, mikor és milyen ügyben kapott jelentéstételre megbízást és ügyelt arra, hogy a tanácsosok a jelentésekkel időben elkészüljenek.) Az írásbeli jelentéseket azután többnyire az ülések elején nyújtják át az elnöknek s az a kézhezvétel napját ezekre is rávezeti. A jelentések tárgyalására rendszerint a beérkezett iratok elintézése után kerül sor. A megbízott tanácsos előadja az üggyel kapcsolatos álláspontját, ill. felolvassa írásos jelentését s javaslatot tesz az elintézésre vonatkozóan. A javaslathoz a tanács többi tagja— az előbbiekben ismertetett módon —hozzászól és dönt fölötte. A tanácsban bemutatott és megtárgyalt ügyekről a tanácsjegyző (protocollista, actuarius) jegyzőkönyvet vezet, amelybe az egyes véleményeket és a döntést pontosan feljegyzi. Ezt a következő ülés elején felolvassa s ekkor mindenki hozzászólhat, és ha eltérést észlel, kijavíthatja. Ha senkinek sincs ellene kifogása, a döntés érvényessé válik s az elnök aláírásával hitelesíti a jegyzőkönyvet. A felolvasott, elfogadott és aláírt jegyzőkönyvön változtatni többé nem lehet. A jegyzőkönyvben rögzített döntések alapján készítik el a titkárok a helytartótanácsból kimenő iratok fogalmazványait. A fogalmazatokat az irodaigazgatónak és ha kívánja, az elnöknek mutatják be, ők átnézik és átjavítják, majd aláírásukkal jelzik, hogy kiadhatók. Fontosabb ügyekben a fogalmazatokat a tanácsülésen is felolvassák és csak a tanács hozzájárulása után tisztázzák le az írnokok (notarii, cancellistae). A letisztázott fogalmazatokat a titkár, az irodaigazgató és az elnök aláírja, majd a lajstromozó (másképp irattárnok) lepecsételi s végül a kiadó elküldi, postára adja vagy átadja a feleknek. Már a helytartótanács működésének kezdetén szokássá vált, hogy a tanács bizonyos ügyekben nem egy tanácsost, hanem egy bizottságot küldött ki jelentéstételre. Az ilyen alkalmi bizottságokba rendszerint két-három tanácsost és egy titkárt jelöltek ki. A bizottságok mindig írásban tettek jelentést; jelentésüket a titkár fogalmazta meg és a bizottság valamennyi tagja aláírta. A jelentést a tanácsban a bizottság elnöke, a rangban első tanácsos ismertette. Ha valamelyik bizottsági tagnak véleménye eltért a bizottságétól, azt a titkárnak bele kellett vennie a jelentésbe és az elnök is tartozott felhívni rá