Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai
úrbérrendezésről szóló királyi rendelet, mely az egész országra nézve egységes eljárást írt elő a jobbágyság földesúri terheinek megállapítására. A rendelettől némiképp eltérően már előzőleg Zala, Vas, Baranya, Somogy, Tolna és Sopron megyében megkezdődtek a rendezések. A munkálatok lezajlása röviden összefoglalva a következő volt. A rendezés vezetésével megyénként kiküldött királyi biztosokat bízták meg. A királyi biztos a rendelet kiadásától számított 15 napon belül a főispánnal megyegyűlést hivatott össze. A megyegyűlés aztán bizottságot küldött ki annak megállapítására, hogy az egyes vidékeken a földeket melyik osztályba sorolják a teleknagyság megállapítása szempontjából. A bizottság a jobbágyoknak kilenc, központilag megállapított kérdést tett föl, melyek alapján megállapították régi és jelenlegi terheiket, beneficiumaikat és maleficiumaikat. Ezek után végezték el a községek telekkategóriákba való sorolását. Ezután a helységek összeírása következett, a telkes jobbágyoktól egészen a hazátlan zsellérekig, megjelölve a telek nagyságát, a pillanatnyi helyzetet feltüntetve. Ugyanakkor külön összeírták a hegyvám alá eső szőlőket, továbbá az irtásföldeket, tehát a nem úrbéres jellegű területeket. Az így végrehajtott vizsgálat és összeírás iratait a királyi biztoshoz küldték fel, aki ezek alapján az úrbérrendezésre kiküldött bizottsággal együtt megállapította, hogy a teleknagyság szempontjából hány osztályt kell felállítani a megyében és hogy az egyes helységeket melyik osztályba sorolják. Ezután megyegyűlést hívtak össze, ahol a királyi biztos ismertette a bizottság döntését. A megyegyűlés a helytartótanácshoz terjesztette fel az iratokat. Itt az úrbéri bizottság vizsgálta felül újból és saját véleményével együtt terjesztette a tanács elé, onnan pedig az uralkodóhoz küldték. A királyi rendeletnek a megyéhez történt visszaérkezése után a megyei bizottság ismét kiszállt a helységekbe és megállapította, hogy a kilencedet pénzben vagy természetben akarják-e fizetni. Ezt bevezették az udvar által kidolgozott és kinyomtatott urbáriumokba. Kiszabták a telki állományokat, a telkek kiegészítésével, vagy a feleslegek leválasztásával. Ezután összeállították az úrbéri tabellát, melyben most már az összes parasztok név szerint szerepelnek, telkeik végérvényes nagyságának és az ezek után járó szolgáltatásoknak feltüntetésével. Az ily módon készült urbáriumokat az eljáró tisztviselők aláírták és lepecsételték. A kilenc pontra adott feleleteket és az első összeírást két példányban, az úrbéri tabellákat pedig négy példányban elkészítve bemutatták a királyi biztosnak. A királyi biztos az iratokat átnézve és revideálva, az úrbéri tabellákat a megye pecsétjével ellátva hitelesítette. Az eljárás a községekben fejeződött be, ahol az urbáriumokat kihirdették és a parasztoknak megmagyarázták. A négy példányban elkészített urbáriumokból egy a megye levéltárába került, a másikat felküldtek a helytartótanácsnak, a harmadikat a földesúrnak adták ki, a negyediket pedig a parasztok kapták meg. A királyi rendeletben megszabott és a bizottságok által a jobbágyokhoz intézett kilenc kérdésre adott feleletek alapján állapították meg, hogy a jobbágyok a rendezést megelőzően telkeik arányában milyen földesúri szolgáltatásokat viseltek. A kilenc kérdés pontjai röviden a következők:
