Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai
úrbéri bizottság feladatai közé tartozott — alkotják a sorozat jelentős részét. Az úrbéri perek irataiban szintén a földesúri kizsákmányolás legkülönbözőbb formáira találunk gazdag anyagot és egyúttal arra is, hogy milyen volt a gyakorlatban a földesúri jogszolgáltatás. A ,,Diarium commissionis urbarialis" az úrbéri bizottság üléseiről készített jegyzőkönyv, mely a bizottsági ülések időrendjében adja meg a résztvevő elnök és tagok nevét, továbbá ülésenkint újra kezdődő sorszámok szerint az üléseken tárgyalt ügyek rövid tárgyi kivonatát és keltét. A bizottság által hozott döntéseket azonban nem tartalmazza. 1767-től kezdődően a bizottsági üléseken belül is tovább tagolódik, a tárgyalt ügyek újra kezdődő sorszámozásával. 1772-től a tárgyalt ügy helytartótanácsi iktatószámát is feltünteti. A bizottság határozatairól azonban továbbra sem ad tájékoztatást. A „Protocollum materiarum in co'mmissione urbariali assumptarum" az előbbivel azonos rendszerű. A bizottsági üléseken belül ez is tovább tagolódik, a tárgyalt ügyek ülésenként újra kezdődő sorszámozásával. Ugyancsak megadja a helytartótanácsi iktatószámot is. A bizottság határozatait itt sem jegyezték fel. Az iratsorozatban a helytartótanács úrbéri bizottságának működése során keletkezett iratokat találjuk, a bizottság 1765-ben történt felállításától 1783-ig, az ügyosztály működésének megindulásáig. Ezenkívül találunk az 1765. évi iratok között néhány, az „Acta Miscellanea" sorozatból kiemelt és így tulajdonképpen az előbbi, az „Acta urbarialia ex Actis Miscellaneis translata" sorozatba tartozó iratot. Az 1765—66. évi iratok végén még 3, ill. 2 csomó „processus urbarialis"-t helyeztek el lajstromozatlanul. (Nagyrészt a vasmegyei Batthyány-birtokokon lezajló pereket tartalmazzák.) A sorozatban levő iratok tárolási rendje nem egységes, hanem lényegében két különböző rendszerben történt. Az egyik rendszer, bár ezen belül is változások vannak, az 1765-től 1772-ig terjedő évek iratait, a másik pedig az 1773 és 1783 között keletkezett iratokat foglalja magában. 1765-től 1772-ig az iratokat évek, az éveken belül pedig hónapok szerint helyezték el. A hónapokon belül azonban sem a keltezés, sem az iktatószámok rendje — 1769 óta — nem érvényesül, hanem az iratok teljesen keverve fekszenek. Az ügyirategység épségben tartását is csak 1769-től kezdve tapasztaljuk, de ekkor sem teljes következetességgel alkalmazták. Előfordul, hogy előiratokat évekre visszamenően csatoltak. Az 1773-tól 1783-ig keletkezett iratok tárolásánál lényegében a későbbi ügyosztályok irattári rendszerének, a kútfő-tétel rendszernek a kezdetlegesebb tormájú alkalmazásával találkozunk, azzal a fő különbséggel, hogy itt bizonyos területi vonatkozások is szerepet játszottak az irattári rendszer kialakulásánál. Az éveken belül ugyanis megyék, megyénként pedig egy-egy ügynek megfelelő főszámonként — mely a későbbi kútfőszámnak felel meg — történt az iratok lajstromozása. A főszámon belül minden egyes irat, az ügymenet rendjét követve, egy alszámot kapott, melyet későbbi tételszám megfelelőjének tekinthetünk. A főszámok megyénként, az alszámok főszámonként újra kezdődnek. Ezt az irattári rendszert láthatjuk a lajstromkönyvekben és az iratok jelzetein is. Az iratok elhelyezése és lajstromozása azonban keresztezi egymást, vagyis az elhelyezés a lajstromozásétól eltérő rendszert mutat.
