Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

Az éven belül ugyanis nem megyék, hanem főszámok szerint helyezték az iratokat és a főszámokon belül történt a megyék szerinti tagolás. A sorozathoz készült, ma helytelenül „Regestrum et index actorum urba­rialis departamenti" feliratot viselő, szabatosan „Regestrum actorum urbari­alium"-nak nevezhető lajstromkönyvet a vármegyék betűrendjében állították össze, A megyék abc-rendjében azonban évenként változva, más és más cím­szavakat is bejegyeztek. így 1765—1769-ig a „C" betűnél ,, Circularía inti­mata" és „Commissarii regii", a ,,P"-nél „Protocolla commissionum urbaria­lium" ésaz^R'^nél „Repraesentationes suae maiestati" címszavakat írták be. 1770-től kezdve elhagyták a „Protocolla commissionum urbarialium" és a „Repraesentationes suae maiestati" bejegyzéseket, viszont új címszót, a „Reflexoria intimata"-t találjuk. 1772-ben elhagyták a „Commissarii regii" bejegyzést is, azonban a megyék mellett, ugyancsak betűrendben, már más tárgyi címszavakat jegyeztek be. A tárgyi címszavak azonban már a követ­kező évben megszűntek. 1773-ban csak a „Circularia" és a „Commissariorum regiorum diaria", 1774-ben pedig csak a „Circularia" címszót tüntették fel. 1775-től kezdve a megyék betűrendjébe nem iktattak semmi más jelö­lést hanem azok végén találjuk a „Circularia" és „Miscellanea" bejegy­zéseket. Az 1765. és 1766. évi iratokat, valamint az 1767—68. évieket együtt lajstromozták. A lajstromozás rendszere azonban a megyéken, illetve a fen­tebb felsorolt címszavakon belül ismét változik. Az 1765—66. évi iratoknál megyénként külön lajstromozták az érkező beadványokat (litterae) és külön a helytartótanácsnak a megyékhez küldött rendelkezéseit (intimata). 1767—69 között ezt a különválasztást nem alkalmazták, hanem az iratokat egységesen, keltezésük rendjében lajstromozták. Az iratok napi keltét azonban 1765-től kezdve kivetítették a bejegyzés szövege elé. 1770-ben az egyes iratok időrendben történő lajstromozásit az ügyira­tok lajstromozása váltja fel. A lajstromkönyvet ettől kezdve három hasábra osztották. Az első hasábban az ügyben keletkezett első irat keltét, a második rovatban az ügymenet rendjét követve az iratok rövid tárgyát és napi keltét, a harmadikban pedig az ügy rövid tartalmi megjelölését jegyezték be. Ezen­kívül 1772-ben az első rovatban még betűjelekkel utalás történt az egyes iratok alaki jellegére is. Ezek az utalások a következők: P = jegyzőkönyv, M = királyi rendelet, R = felségfelterjesztés, I = helytartótanácsi rendelet és L = helytartótanácshoz intézett levél. A lajstromozásnak ez a rendszere már az első lépést jelentette a későbbiekben az egész hivatalnál bevezetett, kútfők és tételek szerint történő irattári rendszerre, mely felé 1773-ban tették meg a következő lépést. Ettől kezdve ugyanis már az egyes ügyeket külön számok is megjelölik. A lajstromkönyv első hasábjában az ügy tárgyi megjelölését találjuk, élén az ún. főszámmal, vagy ügyszámmal (a későbbi kútfőszám), a következő hasábban pedig, az ügymenet rendjét követve, minden iratot külön alszám alatt jegyeztek be, mely a későbbi tételszámnak felel meg. Az egyes iratok bejegyzésénél azonban csak az irat alaki jellegére, a beadó vagy címzett nevére, az irat napi keltére és helytartótanácsi iktató­számára utaltak. Az ügyek sorszámozása megyénként, az iratoké ügyenként újra kezdődik. E rendszer aztán egészen az ügyosztályok működésének kez­detéig fennmarad, sőt néhány évvel azután is, az úrbéri ügyosztálynál.

Next

/
Thumbnails
Contents