Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

ügyosztály foglalkozott az 1830-as és 1840-es években a küldöldiek nagyarányú bevándorlásának és birtokszerzésének megszigorítását kérő törvényhatósági feliratokkal. A közigazgatási osztály gyűjtötte össze az ország nem nemes lakóinak évenkénti összeírásáról szóló törvényhatósági kimutatásokat. Az összeírást az 1802. évi ,,a nem nemes népesség összeírásáról" szóló 2. tc. alapján indította meg 1803-ban a helytartótanács. A megyei összesítő táblázatok a következő adatokat tartalmazzák: 1. Lakóhely jellege szerinti megoszlás (város, falu, puszta, stb.). 2. A férfiak foglalkozás szerinti osztályozása: a) tisztviselők és előkelőbbek, b) polgárok és kézművesek, c) nemesek szolgái, d) parasztok, e) zsellérek és kertészek, f) fiú gyermekek, és végül ebben a rovatban tüntették fel a g) pont alatt az asszonyok számát. 3. A férfiak megoszlása: a) kor szerint, b vallás szerint, c) távollevők, d) kiszolgált katonák. A kor szerinti megoszlás kategóriái 1—17 év, 17—40 év és 40 év fölöttiek. A 17—40 évesek csoportjában külön feltüntették a nősek, nőtlenek és özvegyek számát. A távollevőket az országba, külföldre, vagy ismeretlen helyre történt távozás alapján csoportosították. 4. Vidékiek: a) állandó lakosok, b) ideiglenes tartózkodók. 5. Gyarapodás: a) születtek, b) beköltöztek. 6. Csökkenés: a) meghaltak, b) elköltöztek. Az összeírás, mint a táblázat adataiból is kitűnik, katonai szempontból történt. A törvényhatósági kimutatásokat az ügyosztály a számvevőségnek adta át az országos összesítések elkészítésére. 1790-ben a közigazgatási osztály vette át a „departamentum oeconomiae publicae"-től azokat a feladatokat, melyek az ország sóellátásával kapcsolatban a helytartótanácsra hárultak. A sóügyek ugyan a magyar kamarahatáskörébe tartoztak, de mivel a kamara nem adhatott utasításokat a törvényhatóságoknak, az ország sóellátásával a helytartótanácsnak is kellett foglalkoznia. A sószállításhoz szükséges közmunkákról a vármegyéknek kellett gondoskodniuk. Ha valamelyik törvényhatóság e feladatát nem látta el, a kamara a helytartótanácshoz fordult, hogy utasítsa a törvényhatóságot a mulasztás pótlására. Rendeleteket adott ki a sócsempészet megakadályozására és a csempészek ellen hozott kamarai ítéletek végrehajtására. Az ügyosztály értesítette a törvényhatóságokat a kamarának a sóellátással kapcsolatban tett intézkedéseiről, így pl. a sóhivatalok vagy raktárak megszüntetéséről és felállításáról. A törvényhatóságok hasonló jellegű kéréseit, vagy a sóellátás miatti panaszait szintén az ügyosztály továbbította a kamarához. Csődök hatránapjait, letett, vagy hitre bízott tárgyak átvétele végett kiadott'véghatárnapos idézéseket, bírói zárakat, tagosítási és egyéb perek felvétele miatt kibocsátott idézéseket, tékozlásokat és örökségek átvételét körleveleken keresztül a közigazgatási osztály hirdette ki. A csődületi perek közhírré tételével kapcsolatban az 1840. évi, a csődületről szóló XXII. tc. 29. §-a elrendelte, hogy a helytartótanács a hitelezők összehívását ne csak a szokott körlevelek útján hirdesse ki, hanem azokban a hazai hírlapokban is tegye közzé, melyek a Váltó-törvénykönyv Il-ik részének 214. §-a szerint a váltótörvényszéki hirdetésekre szolgálnak. A kereskedőkről szóló 1840. évi XVI. tc. értelmében a kereskedői címek bejegyzésének a helytartótanács által történő közhírré tétele szintén a közigazgatási osztály feladata volt, A törvény első fejezete ugyanis kimondotta, hogy a törvény előtt kereskedőnek csak az nevezhető, ki kereskedéséről rendes 12 A helytartótanácsi levéltár 177