Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

kimutatást, elkülönítve a büntető perektől, egyenesen a kancelláriához kellett felterjeszteni. A büntető perek jegyzékében a vádlott nevét, a perfelvétel idejét, a felperes és alperes ügyvéd nevét, a vádat és a per állását tüntették fel. A pallosjogot élvező uradalmak a vármegyéken keresztül küldték fel a fenyítő perek jegyzékeit. A közigazgatási osztály foglalkozott a pénzhamisítási ügyekkel. Rendszerint a kamarai hatóságok fedezték fel és jelentették a helytartótanácsnak, hogy hamis pénz került forgalomba. Ilyen esetekben az ügyosztály azonnal utasította az illetékes törvényhatóságot a nyomozás megindítására. Ha valakitől hamis bankjegyet koboztak el, és az illetékes törvényhatóság igazolta, hogy ártatlanul jutott a pénz birtokába, az ügyosztály elrendelte a kár megtérítését. A magyar állampolgároknak az ausztriai vagy más örökös tartománybeli hatóságokkal szemben fennálló tartozásait (perköltség, bélyegilleték stb.) — a külföldi kormányhatóság megkeresése után — a közigazgatási osztály hajtatta be az illetékes törvényhatósággal. A hazai bírói költségek, vagy bíróság által megítélt tartozások és karhatalmi díjak behajtására — ha ilyen irányú kérés érkezett a helytartótanácshoz — szintén az ügyosztály adott utasítást. Intézkedett az örökös tartományokból Magyarországra költözők fennmaradt adótartozásainak a behajtásáról. A közigazgatási osztály hatáskörébe tartozott a Magyarországon útlevél nélkül tartózkodó katonaköteles ausztriai, vagy más örökös tartománybeli állampolgároknak a visszatoloncolása. A katonai határőrvidékről szökött katonakötelesekkel szemben hasonló intézkedéseket hozott. A kitoloncolásokat az illetékes örökös tartománybeli kormányszékek kérésére rendelte el. A belés külföldi katonaszökevények köröztetése szintén az ügyosztály feladata volt. Különösen a napóleoni háborúk idején foglalkozott sokat az ügyosztály — elsősorban politikai okokból — a francia hadifogoly- vagy katonaszökevények köröztetésével. A külföldi állampolgároknak Magyarországba történő bevándorlását és a magyar állampolgárok kivándorlását a közigazgatási osztály engedélyezte. 1787-ben elrendelték, hogy a be- és kivándorlókról negyedévenként a törvényhatóságoknak kimutatást kell felterjeszteniük a helytartótanácshoz, továbbá, hogy a tíz éven át Magyarországon lakó külföldieket magyar állampolgároknak tekintik. A német államokból bevándorlókra vonatkozóan 1787-ben elrendelték, hogy Magyarországon érvényes házasságot akkor köthetnek, ha szülőhazájuk elbocsátó levelét felmutatják. Két évvel később a végleges letelepedést is csak az elbocsátó levél felmutatása után engedték meg. Gyakran a már Magyarországon tartózkodó német állampolgárok kérték a helytartótanácstól, a végleges letelepedés végett, az elbocsátó levél megszerzését. Ezeket a kérelmeket az ügyosztály felterjesztette a kancelláriához, ahol a külügyi szervek segítségével szerezték meg a kért elbocsátó iratot. Hasonlóan járt el az ügyosztály, ha magyar állampolgárok azt kérték a helytartótanácstól, hogy külföldi örökségüknek az országba való szállítását eszközölje ki. A török birodalom területéről bevándorlók csak hűségeskü letétele után telepedhettek le véglegesen az országban. Az eskü letételére a kancellária adott engedélyt. A kérelmeket a törvényhatóságok a letelepedőkről szóló részletes felvilágosítás kíséretében a helytartótanácshoz terjesztették fel. Innét a közigazgatási osztály véleményével küldték fel az iratokat a kancelláriához. Az