Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

jesztették. A megyei bíróság ítéletei ellen a helytartótanácshoz beadott panaszok megvizsgálását is az ügyosztály rendelte el. Utasította a törvényhatóságokat a köznépet felkelésre szító körlevelek szerzőinek és általában a lázítóknak kinyomoztatására és a népmozgalmak vezetőinek elfogatására. Különösen az 1790-es évek mozgalmaival szemben hozott számos intézkedést. A helytartótanács közigazgatási osztálya ellenőrizte a törvényhatóságok börtönviszonyait. Már 1762-ben elrendelték, hogy a törvényhatóságok és a pallosjogot (jus gladii) élvező uradalmak börtöneiben levő rabokról félévenként táblázatos kimutatást kell felterjeszteni a helytartótanácshoz. Az uradalmi börtönök rabjegyzékeit a vármegyéken keresztül terjesztették fel. A kimutatásokban a rabok személyi adatai mellett az elfogatás idejét, okát és a bíróság ítéletét tüntették fel. A rab jegyzékeket a helytartótanács véleményével a kancelláriához terjesztették fel. Az 1762-ben kiadott rendelet végrehajtását 1783 után a közigazgatási osztály vette át. Még ekkor is gyakran kellett utasítani a törvényhatóságokat a fenti rendelet végrehajtására. 1822-től kezdve a táblázatban a személyi adatok mellett a rab állapotát (jobbágy, kézműves stb.), vagy foglalkozását, elfogatásának idejét, bűnét, a vallatás napját, a perfelvétel idejét, a pör állását, a pör fel nem vételének, vagy halasztásának okát, a hozott ítélet keltét és tartalmát, s végül a szabadulás napját tüntették fel. Az ügyosztály figyelme a puszta nyilvántartás ellenőrzésén túl a rabok élelmezésére és általában a rabokkal való bánásmódra is kiterjedt. 1816-ban rendeletben szabályozták a megyei rabok élelmezését és ruházattal való ellátását. 1814-ben elrendelték, hogy a testi büntetést a rabokkal szemben csak a törvényhatósági orvos, vagy sebész jelenlétében lehet alkalmazni. Az ügyosztály intézkedett a törvényhatósági börtönökben levő államfoglyok tartási költségeinek a kifizetéséről. Szabályozta a rabok szállításának a módját. Kivizsgáltatta a raboknak akár a börtönökben való bánásmód, akár a bíróság ítélete miatt beadott panaszát. A börtönügy mellett az ügyosztály hatáskörébe tartozott a javító intézetek (domus correctoriae), dologházak felállításának és működésének az ellenőrzése. 1783-ban csak a tallosi javítóház állt fenn, melyet az 1800-as évek elején teljesen megszüntettek. 1786-ban Szegeden állítottak fel új javítóházat. A szegedi javító intézet utasításának kidolgozása, a tisztviselők fizetésének megállapítása mellett az ügyosztály adott engedélyt a törvényhatóságoknak, hogy az elítélt rabokat javító intézetekbe szállíthassák. Az 1800-as évektől kezdve több törvényhatóság börtöne mellett állítottak fel dologházat. Ezek építési terveit a helytartótanácshoz kellett felküldeni és az ügyosztály javaslata alapján adtak engedélyt az építésre. A már működő dologházak bevételeiről és kiadásairól, továbbá a rabokra gyakorolt hatásáról szintén jelentést kért a törvényhatóságoktól. A különböző börtönökben levő raboknak a Ferenc csatorna építésénél (1792—1802) történt alkalmaztatására az ügyosztály ügyelt fel. A megyei, városi és uradalmi törvényszékek működését is ellenőrizte a közigazgatási osztály. 1769-ben rendelte el először a helytartótanács, hogy a törvényhatóságok a fenyítő (fiscalis), büntető (criminalis) és polgári (civilis) perek jegyzékeit terjesszék fel. 1803-tól a tisztán polgári perekről készített