Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)

A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban

útján az egész megyében már az első napokban gyakorolta a hatalmat. Március 27-e előtt a direktórium „szervezeti gyűlést tartott, amelyen megállapították az egyes szervezetek ügykörét, a hivatali szervek munkaprogrammját." Ennek a megbeszélésnek a határozatai alapján kezdték meg működésüket a városi direktóriumok, a megyei direktórium, a járási tanácsok intézőbizottságai, a községi tanácsok, a forradalmi törvényszékek, a városi és megyei vörösőr parancsnokságok, a karhatalmi direktórium (Városparancsnokság), a munkásgárda, a szocializáló bizottság, a birtokrendező és termelést biztosító bizottság, a kerületi ipari termelési tanács, a pénzügyi direktórium és az üzemi termelési tanácsok. Ezek a hivatalok természetesen nem egyidejűleg, hanem egymás utáni sorrendben alakultak meg. A debreceni és a Hajdú megyei direktóriumot élénk, minden részletre kiterjedő és határozott politikai vezetést mutató tevékenység jellemezte. Az egyik legdöntőbb feladat mindjárt a hatalom átvételekor a fegyveres erők megszervezése volt, tekintve, hogy Debrecen és a megye az ország keleti területén őrbástya szerepét játszotta a román imperialistákkal szemben. A továbbiakban az ellenforradalom fékentartására azonnal fegyvertartási tilalmat rendeltek el, s ugyanakkor felfegyverezték a proletariátust. Körülbelül kétezer főnyi munkásszázadot alakítottak; és ötvenkéttagú munkásgárdát szerveztek. Hamar létrejött a négytagú karhatalmi direktórium, amely március 31-én beolvadt a városparancsnokság karhatalmi osztályába. Politikai ellenőröket rendeltek a rendőrség fölé, s amikor a kormány megszervezte a vörös őrség kereteit, Debrecenben ez a politikai program már taposott utakon haladt. Az április 7-én és 8-án lezajlott választások után a debreceni intéző bizottság létrehozta az egyes forradalmi bizottságokat s az ellenőrző politikai megbízottak rendszerét, amelyek a városigazgatás régi szerveinek irányítójaként a tanácskormány forradalmi útmutatásait, a direktórium politikai irányvonalát képviselték. Ezek a bizottságok, illetve politikai megbízottak a városi ügyosztályokon keresztül hajtották végre a tanács határozatait. A választások után bekövetkezett decentralizáció mmdinkább előtérbe állította az intézőbizottságok alá rendelt szakbizottságokat, valamint a politikai megbízottak („népbiztosok") hálózatát. De hogy mindezek hatásköre teljesen kibontakozhassak, arra Debrecenben már nem volt idő. A direktórium április 20 táján kidolgozta Debrecen katonai védelmének tervét. Nyilvánvaló tehát, hogy megértette a forradalom állandó előre vitelének és megvédelmezésének történelmi parancsát, s leszűrte a földrajzi helyzetéből adódó következtetéseket, minthogy a Vörös Hadsereg már Csúcsa előtt tartotta a frontot. — Április folyamán mindkét megye román megszállás alá került. I. 1. — Hajdú vármegye és Debrecen város tanácsköztársasági, forradalmi szerveinek működése során létrejött iratok gyűjteménye. A gyűjtemény a következő szervek iratainak töredékéből keletkezett: Hajdú vármegye Direktóriuma, Debreceni Munkás-, Katona- és Földművestanács, a Debreceni Direktórium, ennek politikai megbízottai és biztosságai, a Debreceni Vörös őrség, a Debreceni Forradalmi Törvényszék, a Debreceni Városparancsnokság, a Debreceni Pénzügyi Direktórium, a Hajdúszoboszlói Munkás-, Katona- és Földmívestanács, Hajdúszoboszlói Direktórium, Hajdúszoboszlói Forradalmi Törvényszék, Kornádi községi Munkás-, Katona- és Földmívestanács, Magyarországi Közalkalmazottak Debreceni Egyesülete, Debreceni Orvosok Szakszervezete, Magyar Vasutasok Országos Szövetségének Debreceni csoportja. A Hajdú megyei direktórium tagjait a debreceni munkástanács március 23-án választotta meg, ez a szerv attól kezdve állandóan kezében tartotta az ügyintézést, valamint irányította, és ellenőrizte á régi, polgári eredetű államigazgatási szerveket. Minthogy iratainak csak töredéke maradt fenn, funkciója pontosan nem rekonstruálható. Az iratokból megállapítható, hogy iktatását március 23-án önállóan kezdte. Az ügykezelés azonban nem volt következetes, mert nem egyszer előfordult az, hogy az alispáni hivatal fejlécével ellátott rendeletet a direktórium vezetői írták alá. Az is előfordult, hogy „Hajdú vármegye volt alispánja''' feliratot viselő rendelkezést a direktórium tagja írta alá, de körbélyegzőként saját, „Magyar Tanácsköztársaság Hajdú vármegyei direktóriuma" köriratú bélyegzőt használt. A megyei direktórium közvetítette az állami főhatóságok rendelkezéseit, de mindenek-