Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)

A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban

kerültek aláírásra. Személyi jellegű ügyekben az ellenőrző munkástanács is foglalkozott az aktával, és két tagja aláírással látta el. Sem a termelési biztosnak, sem az ellenőrző munkástanácsnak külön iratanyaga nem maradt fenn. Az 1948-ban nagyarányú, de az érdemi ügyeket megállapíthatóság nem érintő selejtezésnek alávetett iratok között a felettes tanácsi ügyosztály és az elnökség rendeletei és körlevelei, valamint személyzeti, vízfogyasztási és termelési, tervezési ügyekkel kapcsolatos iratok találhatók. Azonban az iratanyag zöme a korábbi vízmű szabályrendeletekben meghatározott jogkör alapján a vízpazarlókra kiszabott pénzbírságokkal kapcsolatos. 2. — A Fővárosi Gázművek 1909 óta a főváros tulajdonában levő községi üzem. Ezért a Forradalmi Kormányzótanács IX. számú rendelete (1919. március 26.) — mely a 20 munkásnál nagyobb munkáslétszámot foglalkoztató üzemek köztulajdonba vételéről intézkedett — a Gázműveknek — ugyanúgy, mint az a Vízműveknél történt—, csupán a vezetésben hozott változást. A vezérigazgató helyére (akit a felettes tanácsi ügyosztályba helyeztek át) termelési biztost nevezett ki a Szociális Termelés Népbiztossága az üzem munkásainak javaslatára, és sor került az ellenőrző munkástanács megválasztására is. A Gázművek vezetésében történt változás nem érintette az üzem fővárosi jellegét, jóllehet a Szociális Termelés Népbiztosának 73. Sz. N. (április 29.) rendelete a nem nagy-buáapesti gázműveket központi vezetés és ellenőrzés alá helyezte, valamint kimondotta, hogy a budapesti és újpesti gáz művekre külön rendelkezés fog történni, mégis a Tanácsköztársaság alatt a Fővárosi Gázművek felettes hatósága a Budapesti Népbiztosság, majd április 17-től a Budapesti Munkás- és Katonatanács XII. (vízvezetéki és közvilágítási) ügyosztálya maradt. »A Gázművek igazgatása megfelel a Fővárosi Vízműveknél elmondottaknak. A selejtezetlenűl megmaradt iratok között főleg levelezés és katonai ügyek maradtak meg nagyobb mennyiségben, de egy igazgatótanácsi és egy munkástanácsi ülés jegyzőkönyv is található. Az irattározást feltüntető és irattári helyet megadó iktatókönyvből azonban kitűnik, hogy az érdemipolitikai jellegű ügyek már 1919-ben sem kerültek irattározásra, s ezért az anyag töredéknek tekinthető. 3. — A Forradalmi Kormányzótanács IX. számú (március 26.) rendelete értelmében a Szociális Termelés Népbiztossága a fővároshoz tartozó és községi tulajdonban levő Elektromos Művekhez, SLZ üzem munkásainak javaslata alapján, termelési biztost küldött ki, aki a leváltott vezérigazgató helyére kerülve, megtartva annak jogkörét, átvette az üzem vezetését. Ugyanakkor sor került az ellenőrző munkástanács megválasztására is. Az üzem felettes szerve a Budapesti Népbiztosság, majd 1919. április 17-től a Budapesti Munkásés Katonatanács XII. (vízvezetéki és világítási) ügyosztálya maradt. 1919. május 16-án adta ki a Szociális Termelés Népbiztossága 78. Sz. N. rendeletét, amely a villamos áramfejlesztő üzemek köztulajdonba vételéről és közös irányítás alá helyezéséről intézkedett. A rendelet 2. §-a szerint a köztulajdonba vett, valamint az addig állami és községi tulajdonban volt elektromos áramtermelő üzemek közös vezetés alá helyeztetnek. A Szociális Termelés Népbiztossága a rendelet szerint a Budapesti Munkás- és Katonatanács Intézőbizottságát bízta meg a budapesti és budapest-vidéki áramfejlesztő telepek központi üzemvezetőségének megszervezésével, de a ren-