Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)
Bevezetés
ellátó polgári kori szerv regisztratúráját átvéve és folytatva jött létre. Az ellenforradalmi restauráció után visszaállított régi szerv természetszerűleg továbbvezetett regisztratúrájába, így a Tanácsköztársaság alatt létrejött, irattárilag azonban tőle el nem különített iratanyag mintegy beleépült. A beépülést nagyban előmozdította az a körülmény, hogy legtöbb esetben, a Tanácsköztársaság rövid néhány hónapja alatt nagyjában végig, a polgári szervtől átvett személyzet intézte a nagyrészükben az új jogszabályok híján még mindig a régi előírásoknak megfelelően vitt, jórészt még a Tanácsköztársaság előtt keletkezett ügyeket. Az államapparátusnak szervezetében, jogszabályaiban ós személyzetében a Tanácsköztársaság által előidézett minőségi átalakulása, irattárilag így csak a speciálisan forradalmi irányító szervek iratanyagában vált érezhetővé. Alább következő összeállításunkban e különböző irattári rendben megmaradt iratokat—amennyiben az előző pontban felállított ismérveknek megfelelnek — jelenlegi irattári elhelyezésükre és rendszerükre való tekintet nélkül, az adott időhatárok között, szervenként önálló irattári egységnek (fond) tekintettük. Felismerhető belső tagozódása esetén az állagokat is feltüntettük. Azt a körülményt azonban, hogy valamely fond vagy állag nem önálló irattári egységként, hanem a polgári kori szervezésnek megfelelően létrejött regisztratúrába betagolva maradt fenn, megfelelően érzékeltetni kívántuk : az ilyenek ismertetésének esetében az iratanyag címe a tanácsköztársasági szerv neve mellett utal arra a polgári kori regisztratúrára is, melyben az iratanyag jelenleg őriztetik. Egyes olyan igen ritka esetekben, mikor egy ismertetés nemcsak egy fond vagy állag anyagára korlátozódik, hanem egy sommás ismertetés keretében több, egyenként csak igen kis mennyiségű tanácsköztársasági vonatkozású iratot vagy (pl. közgyűlési jegyzőkönyvek esetében) adatot ismertet, az ilyen ismertetést * jellel jelöljük meg. 3. Az így ismertetésre kerülő iratanyag az őt létrehozó szerveket és az iratok forrásértékét tekintve rendkívül változatos és sokrétű. Megtalálhatók benne népbiztosságok, városok, községek, vármegyék, hivatalok, bíróságok, üzemek, katonai alakulatok, magánszemélyek Tanácsköztársaság alatt létrehozott iratai. Sok közülük kétségtelenül formailag csak adminisztratív érdekű és különösebb forrásértéke látszólag nincs is. Hogy — ha röviden is — de itt mégis teljességre törekedve soroljuk fel ezeket, annak oka az a meggyőződésünk, hogy a Tanácsköztársaság rövid néhány hónapjának története legapróbb és más időszakban talán teljességgel jelentéktelen részleteiben is jelentős kell, hogy legyen számunkra. Magától értetődik azonban, hogy ismertetéseink terjedelmét az iratok forrásértékéhez igyekeztünk arányosítani. 4. Az előzőkben kifejtett ismérveknek megfelelő iratanyagot általában fondok, illetve —ahol az anyag még tovább tagolódik — ezen belül állagok szintjén is ismertetjük. Az ismertetésben általában megadjuk a mennyiségre vonatkozó leglényegesebb leltári adatokat, az időhatárokat, a szerv hivataltörténetét, az anyag tartalmának rövid leíró ismertetését és, ahol szükséges volt, a kutatáshoz legszükségesebb irattári ismereteket. Bár elméletileg kétségtelenül leghelyesebb lett volna a fenti adatok minden egyes fond, illetve állag esetében külön-külön való közlése, ettől a végleges szerkesztés során gyakorlati és elvi megfontolásokból egyaránt el kellett állnunk. Gyakorlatilag ugyanis a nagyszámú apró fond, illetve állag
