Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)

A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban

fordultak a községi tanácsok elleni panaszokkal. Ugyancsak .a szakosztály foglalkozott a községek és járások alkalmazottainak személyi ügyeivel. Felügyeletet gyakorolt a megyei árvaszék felett. Ugyancsak neki tett jelentést a tovább működő Allamépítészeti Hivatal is. Intézkedett panaszügyekben. Gondoskodott a népbiztosok hivatalos idejének betartásáról, határozott a fehérvári vásár megtartása, kisközségek nagyközséggé való alakulása ügyében. Nemzetiségi vidékeken a hirdetményeket a nemzetiség anyanyelvén is kifüggesztette. A 77. szakosztály igazságügyi vonatkozású kérdésekkel foglalkozott. Elsősorban szervezeti kérdésekben intézkedett, messzemenően együttműködve a Forradalmi Törvényszékkel. Á felsőbb kormányszervek minden \ lényeges igazságügyi kérdésben kikérték a Direktórium véleményét, ezenkívül tájékoztatták a szervezeti változásokról. A szakosztály véleményt adott a forradalmi törvényszékek személyi ügyeiben. Javaslatára a régi ügyek likvidálására a biztosok mellé kinevezett az Igazságügyi Népbiztosság egy második vádbiztost is. A kinevezésre vonatkozó értesítést a szakosztály kapta kézhez, . és juttatta el a Forradalmi Törvényszékhez. Biztosította, hogy a törvényszék ülésein szakszervezeti ülnökök is részt vegyenek. A megye területére kiküldött felülvizsgáló bizottságok működéséről a Belügyi Népbiztosság értesítette a Direktóriumot. Vannak adatok a szakosztály büntető ügyekben való eljárására is. Az igazságügyi népbiztoshoz, illetve szakosztályhoz futottak be a jelentések a nagyperkátai, pusztavámi, dunaföldvári, sárbogárdi ellenforradalmi megmozdulásokról. Ezeknek az ügyeknek a többségét továbbította a Forradalmi Törvényszék vádbiztosához. A Tanácsköztársaság utolsó napjaiban a Direktórium elnöke maga vette fel a jegyzőkönyvet a Székesfehérvárott tapasztalt ellenforradalmi tiszti szervezkedésről. A 777. szakosztály a katonaügy és a közrendészet ügyeivel foglalkozott annak ellenére, hogy a Hadügyi és a Belügyi Népbiztosság rendeletileg tiltotta meg a direktóriumoknak a katonai ügyekbe való beavatkozást. Nagy feladatot jelentett a Vörös őrség szervezése és munkájának támogatása. A Vörös Őrség Országos Főparancsnoksága és a belügyi népbiztos megküldte a Direktóriumnak a Vörös őrség szervezésére és eljárására vonatkozó rendeleteket. A Vörös őrség Kerületi Parancsnoksága minden lényeges intézkedésről értesítette a Direktóriumot. Különösen értékes az a táblázat, mely a Vörös Őrségnek a Dunántúl területén való elhelyezését mutatja. A Direktóriumnak tudomása volt a Vörös Őrség városi szolgálati beosztásáról s a megyébe történt kirendelésekről. A Direktórium a vörös zászlóaljak és ezredek mellé politikai megbízottakat küldött ki. A vörösőrök élelmezéséhez a Direktórium hozzájárult. A Direktórium katonai népbiztosa közreműködött sorozási, behívási, felmentési, szabadságolási ügyekben. Május 16-án 2000 felfegyverzett katona bevonulását biztosította. Segítette a Vörös Hadsereg ellátását : egyenruhát gyűjtött és fegyvereket juttatott neki. A székesfehérvári laktanyákat Marxról és Engelsről nevezték el. A Tanácsköztársaság ideje alatt Székesfehérvárott tovább működött a városi rendőrkapitányság. A városi rendőröket a Direktórium véglegesítette. A Direktórium anyaga számos közrendészeti vonatkozású iratot tartalmaz : utazási engedélyekre, zárórára, esti kijárási tilalomra vonatkozó iratokat. A fegyverviselési engedélyeket a Direktórium elnöke, majd később a kormányzótanácsi biztos adta ki.