Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)

A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban

iratkezelést, ezen belül a számsoros iktatást minden változtatás nélkül tovább folytatták. Fondképző szerv maga a járási vezető volt, a főszolgabíró csak a végrehajtó közeg szerepét töltötte be. A főszolgabírói hivatalok vezetésében március 25-ével következett be gyökeres változás. A járási népbiztosnak nevezett politikai megbízottak ekkor vették át a közigazgatás irányítását. A járás vezetőjének neve különböző időszakokban más és más volt, július 6-tól véglegesen a közigazgatási meg­bízott elnevezéssel találkozunk. Az 1919. évi főszolgabírói irattárakból megmaradt a csurgói, igali és kaposvári járási irattár. Mivel a községi munkástanácsok irattárai is szinte kivétel nélkül elvesztek, illetve a megmaradt kisszámú anyag hiányos, ezért a járási iratok a községi tanácsok működésének megismerése szempontjából is nagy jelentőséggel bírnak. Az iratok rendezettek, selejtezve nem voltak. II. Somogy vármegyei községek Munkás-, Katona- és Földművestanácsai­nak iratai a községi képviselőtestületi jegyzőkönyvek köteteiben, illetve a kör­jegyzőségi regisztratúrákban. Munkástanácsok jegyzőkönyvei az alábbi köz­ségekből maradtak fenn : Balatonlelle, Berzence, Böhönye, Büssü, Csurgó, Gamás, Hetes, Iharosberény, Párád, Kisbárapáti, Nagybajom, Nagyszakácsi, Somogymeggyes, Tapsony, Toponár. A jegyzőkönyvek közül a balatonleilei, berzencei, böhönyei, gamási, hetesi, iharosberényi, nagybajomi, toponári községi tanácsi jegyzőkönyvek a jelentősebbek, mert több ülés anyagát tartalmazzák, míg a többiekben csak egy-egy ülés tárgysorozata szerepel. A felsőmocsoládi körjegyzőség iratanyagában megmaradtak a munkás­tanácsi jegyzőkönyvek, amelyekben a tanács megválasztására, tanácsi hatá­rozatokra, termelőszövetkezeti ügyekre stb. vonatkozóan találunk adatokat. III. Somogy Kerület Termelési Biztosságának iratai legnagyobbrészt nincsenek iktatva. Jelentősebb az üzemi leltárak, a heti munkabér jelentések, az anyagszükségleti ós készletbejelentési, műszaki és könyvelési iratok soro­zata. Az iratanyag tulajdonképpen több önálló fondrészlegből áll, melyek megszüntetett szervek vagy beolvadt hivatalok iratképzóse folytán jöttek létre. Többek között ebben a fondban nyert elhelyezést, már az egykorú iratkezelés során, az Építési Direktórium, a Bútorelosztó Hivatal, a Somogy­megyei Földmívesszöyetkezetek Termelési és Közélelmezési Központjának műszaki osztálya, az Építéseket Kivitelező Üzeme, a Lakásbizottság, a Háza­kat Szocializáló Bizottság fellebbezési tanácsa, az Anyaghivatal, az Építkezési anyagosztály működése során keletkezett iratanyag. Az iktatás nélkül fenn­maradt fenti iratokon kívül az iktatott anyag anyagellátásra, áruellátásra és áruelosztásra, szocializálások elleni panaszokra stb. vonatkozik. Megalakulása idején 17 osztály felállítását tervezték. Végül is 8 osztályt állítottak fel : a téglaipari, a malomipaii, a cipészipari, a vasipari, a nyomda­ipari, a faipari, a pénzügyi, a textil és a ruházati osztályt. A Biztosság a Kerületi Ipari Termelési Tanáccsal, illetve a helyi Ipari Termelési Tanácsokkal szorosan együttműködött. Az Ipari Termelési Taná­csok és a Kerületi Termelési Biztosság munkaköre csaknem fedte egymást. Ezért június 28-án a kettő egybeolvadt. Az így szervezett tanácsokba a kapos­vári ipari termelési tanács 9 tagot, a vidék pedig 4 tagot választott. Később a Szociális Termelés Népbiztosságának július 12-én kelt rendelete alapján

Next

/
Thumbnails
Contents