Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)
A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban
az összes ipari üzemek a Kerületi Gazdasági Hivatal II. osztályához osztattak be, melynek közvetlen felettese a Népgazdasági Tanács III. főosztálya lett. A Kerületi Gazdasági Hivatal elnöke mint kormányzótanácsi biztos, Latinca Sándor lett. A Kerületi Termelési Biztosság hatáskörébe — mint az iratokból kitűnik — az alábbi feladatok tartoztak : ellenőrizte az üzemek berendezéseit, a termelés gazdaságosságát, az anyagfogyasztást és a munkateljesítményeket; javaslatokat tett üzemek megszüntetésére, szervezésére, bővítésére ; gondoskodott arról, hogy az üzemek legjobb hatásfokkal dolgozhassanak ; a kerületi anyagkészletből kisebb mennyiségű anyagkiutalásokat teljesített, nyilvántartotta az anyagtermelést, a szükségletet és a forgalmat; ellenőrizte és nyilvántartotta az alárendelt üzemek pénzügyi gazdálkodását; pénzt utalt ki az. üzemek részére. Minden 2000 koronánál nagyobb pénzkészletet az üzemek tartoztak a biztosság pénztárába befizetni. A bevételek arányában pénzt folyósított a szocializált üzemek finanszírozására a Népbankon keresztül; vezette az üzemgazdasági statisztikákat; elvégezte a kisebb — önálló könyvvitelre be nem rendezett üzemek könyvelését, és munkafegyelmi ellenőrzést is gyakorolt. Az iratok tájékoztatnak a munkásság politikai hangulatáról, a munkanélküliségről, a háborús anyaghiányról, a munkateljesítmény minimumra irányuló elvi döntésről, a munkavállalók munkakedvének növekedéséről, az üzem szocializálások forradalmi lendületéről, az új gazdasági tervekről, javaslatokról, ifjúmunkások szakképzésének tervezetéről. A Kerületi Termelési Biztosság hatásköre kiterjedt az összes köztulajdonba vett kereskedelmi, közlekedési ós ipari üzemre. A házak szocializálása után végrehajtotta a kastélyok leltározását. A Közoktatási Népbiztosság felkérésére ellenőrizte a moziüzemeket is. V. 1. — A Szociáldemokrata (majd Földmívelő) Termelő Szövetkezetek cukorgyárának iratai a kaposvári cukorgyár regisztratúrájában több adatot tartalmaznak az üzem szocializálásával összefüggő szervezeti kérdésekre. Érdekessége, hogy az üzemet már március 3-án szocializálták, s március 8-án már Szociáldemokrata Termelő Szövetkezetek Cukorgyára volt a neve. Adatok találhatók az iratok között a vezetők személyére is. 2. — Felsőmocsoládi Gazdaság Főintézőségének, illetve Termelőszövetkezeti Intézöségének iratai a Kacskovics uradalom fondjában. A felsőmocsoládi Kacskovics uradalom gazdasági iratainak XVIII—XX. századi fondjában egy csomónyi terjedelmű iratanyag a Felsőmocsoládi gazdaságnak mint termelőszövetkezeti intézőségnek 1919 április—augusztus közötti időből származó ügymenetére vonatkozik. Levelezések, állat- és termóskimutatások, elszámolások, konvenciós gabona kimutatások találhatók az iratokban. Egy-két ügydarab a szentgáloskéri termelőszövetkezetekre vonatkozik. Miután ez az egyetlen somogyi termelőszövetkezet, amelynek gazdasági természetű iratai maradtak fenn, az anyag forrásértéke jelentős. VI. 1. — A Szigetvári Közkórház iratai igazgatósági levelezésből, Somogy megye alispánjának és a szigetvári főszolgabírónak rendeleteiből, valamint a szerb megszállás alatti alispáni utasításokból állanak. 2. — A Kaposvári Államilag Segélyezett Siketnéma Intézet iratai között a Közoktatási Nópbiztosságtól származó, valamint megyei direktóriumi rendeletek, tantestületi jegyzőkön}^vek és iskolai jelentések találhatók.
