Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

II. Miniszterelnökség, Országos honvédelmi bizottmány, Kormányzóelnökség irattárai

Ezekben a törvényhatásági jelentésekben, amelyek március második és április első felében érkeztek Batthyányhoz, 1848 nagy eseményeinek vidéki visszhangjáról, helyi mozgalmakról, a nemzetőrség szervezéséről, a pénz körül támadt zavarokról volt leginkább szó. A miniszterelnök azokban a hetekben hol Pozsonyban tárgyalt a rendek országgyűlési vezérférfiaival a lázas gyorsasággal szerkesztett törvénytervezetekről, hol pedig Bécsben fáradozott azoknak az akadályoknak az elhárításán, amelyeket az udvar gördített a magyarországi átalakulás elé. Ezekre a tárgyalásokra vonatkozólag nem sok iratot találunk a miniszterelnöki irattárban. Nincs is miért csodálkoznunk rajta, hiszen szóbelileg és gyorsan ziajlottak le, nem jártak együtt hivatalos iratváltással. De a törvényhatósági jelentéseknek, a vidéki eseményekről beszámoló alispáni és polgármesteri tudósításoknak is csak kis töredéke fekszik a miniszterelnöki irattárban. Ennek az a magyarázata, hogy Batthyánynak — éppen országos fontosságú pozsonyi és bécsi tárgyalásai következtében — nem volt rá ideje, hogy ezekkel az egyes esetekkel érdemben foglalkozzék. Miniszterelnöki irodája, megfelelő személyzete sem volt még, amely az ilyen ügyeket az ő nevében folyamatosain intézhette volna. Éppen ezért, Batthyány tehermentesítése érdekében szervezték meg a miniszteri országos ideiglenes bizottmányt; erről a hivatalról és irattáráról fentebb már volt szó. A miniszterelnökhöz címzett legtöbb levél ide került át elintézés végett, a kor történetének kutatója, ha a miniszterelnöki iratok között nem akad nyomukra, elsősorban itt keresheti azokat. Bizonyos módosulással, de több tekintetben változatlan maradt a helyzet a minisztériumról szóló törvény szentesítése, a miniszterelnökség átmeneti korszakának lezárta után is. Ennek az a magyarázata, hogy a miniszterelnök hatásköre a törvényhozás során nem tisztázódott, hanem csak a mindennapos gyakorlat útján alakult ki, a nélkül természetesen, hogy minden részletében szabatosan elhatárolódott volna. A minisztérium alakításáról az 1848. évi III. tc. rendelkezett. A miniszterelnökről ez a törvénycikk nem sokat mondott. A 10. § szerint a minisztérium az elnökből, s ha az maga tárcát nem vállal, kívüle még 8 miniszterből állott. Batthyány nem élt a tárcavállalás jogával, aminek alapján Szemere Bertalan 1849-ben a miniszterelnökségen kívül a belügyminiszteri állást is betöltötte. A törvénycikk 12. §-a a miniszterelnöknek megadta azt a jogot, hogy minisztertársait legfelsőbb megerősítésre előterjessze. Ezen a jogán kívül még kettőt említett a törvénycikk. A 17. § szerint a minisztertanácsot, midőn szükségesnek látta, összehívhatta, s abban, ha a király vagy a nádor-helytartó nem volt jelen, elnökölt. A 19. § szerint pedig, ugyancsak a király vagy a nádor távollétében, az álladalmi tanács elnöki tisztsége is őt illette meg. Egyebekben jogai, a törvénycikk szerint, miben sem különböztek a többi miniszterétől. Ezek a jogok, amelyek közül az álladalmi tanácsban való elnöklésé különben is csak papíron volt meg, minthogy ezt a tanácsot nem állították fel, alig valamit sejttetnek a miniszterelnök tényleges hatás-