Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

V. Belügyminisztérium irattára

különbség ezennel megszűntnek s a magyar hadsereg osztatlan egységű­nek jelentetik ki, melynek minden osztályait a magyar honvédség dicső nevezete egyaránt megilleti". (Közlöny. 1848. 813. 1.) Ezután már nem volt létjogosultsága külön haditanácsnak, a katonai kormányzat egysége azt követelte, hogy beolvadjon a honvédelmi minisztériumba. Ez meg is történt. A Közlöny december 4-i számában megjelent 10072. sz. hadügy­miniszteri közlemény szerint „az országos honvédelmi bizottmány ren­delete folytán az eddigi sor- és honvédkatonaság közt minden különb­ség megszűnt s ennek következtében az eddigi országos nemzetőrségi haditanács a magyar ministeriummal egyesült". E szerint tehát a hadi­tanács beleolvadt a honvédelmi minisztériumba. Ennek azonban ellen­mondott ugyanannak a közleménynek befejező része, amely szerint: „az országos nemzetőrségi haditanács a hadügyministeriumtól egészen különválván, a törvények értelme szerint alezredes Kiss Károly vezér­lete alatt a belügyministeriumhoz csatoltatott, miért is az érdeklő ügyek egyenesen oda intézendők". Ez a szöveg tévedésen alapult. A december 5-i Közlönyben már így jelent meg: „Az eddigi ideiglenes nemzetőrségi tanács nemzetőrségi osztálya a törvények értelme szerint a belügy­ministeriumhoz fog csatoltatni s Kiss Károly főnöksége alá rendeltetni, miért is az érdeklő ügyek egyenesen oda intézendők". December 13-án pedig új közlemény jelent meg, amely a nemzetőrségi ügyekről így ren­delkezett a hadügyminiszter nevében: „A nemzetőrséget illető bármi tárgyak törvényileg a belügyministeriumhoz tartozván, addig, míg ez­által az idevonatkozó iratok az eloszlatott haditanács irattárából át nem vétetnek s a tettlegi intézkedést felette át nem veendi, Kiss Károly al­ezredes úr által a hadügyministeri épületben, de ezen ministeriumtól tel­jes függetlenségben tárgyaltatnak, s ugyanazért minden a nemzetőrsé­get érdeklő hivatalos jelentések vagy kérelmek egyenesen a tisztelt al­ezredes úrhoz intézendők". Az országos nemzetőrségi haditanács tehát december első napjai­ban megszűnt. Osztályai beleolvadtak a honvédelmi minisztériumba, amely ávette személyzetét. Feladatának és hatáskörének a honvédség­gel kapcsolatos részét a honvédelmi minisztérium örökölte. A nemzet­őrséggel kapcsolatos résznek a belügyminisztérium lett volna a törvé­nyes örököse. Az örökséget azonban ekkor még nem kapta meg. Ennek több oka is volt. Először is az, hogy a nemzetőrség a bekövetkezett há­borúban, a szabadságharcban, nem a belügyi kormányzatban, a rend fenntartásában, hanem inkább a hon védelmében, a külső ellenség ellen játszott szerepet. További oka volt a nemzetőrségi ügyek meghagyásá­nak a honvédelmi minisztériumnál az a körülmény, hogy a megszünte­tett haditanács irataira, mint előiratokra, a honvédelmi minisztériumnak is szüksége volt. Ha tehát a nemzetőrségi ügyek intézését a belügy­minisztérium vette volna át, a volt haditanács irattárán osztozkodnia kellett volna a honvédelmi minisztériummal. Nincs nyoma annak, hogy a belügyminisztérum át akarta venni a nemzetőrségi ügyeket. Különö­sen nem árult el ilyen szándékot Debrecenben, ahol alig egy-két tiszt­viselője volt.

Next

/
Thumbnails
Contents