Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

III. Király személye körüli minisztérium irattára

Miután állását már elfoglalta, április 20-a táján jegyzéket intézett a kormányhoz, amelyben hatáskörének egyes részleteire vonatkozólag kérte a minisztertanács döntését. A minisztertanács április 22-i ülésében tárgyalta a jegyzéket és határozatáról a miniszterelnök április 24-én értesítette Esterházyt. A legfontosabb kérdés, amit tisztázni kellett, az volt, hogy a közös ügyekben mi a király személye körüli miniszter szerepe, hogy „képviseli az országot felelősség mellett mindazon viszonyokban, melyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik"? Esterházy jegyzékében kifejtette, hogy „a kormányzásnak legtöbb ágai, különösen pedig a kereskedési, pénzügyi, kincstári és hadi állapotok, Magyarországot az örökös tartományokkal többet-kevesebbet közösen érdeklik. Ezeket tehát kiegyenlíteni, elhatározni s kormányozni — kivált midőn az átalakulási rendszer még gyakorlatilag kifejlődve nincsen — felfogásom szerint csak magát az összes magyar ministeriumot és az ennek összes szándékában tökéletesen beavatott külön-külön ministereket illethetvén —• kik ebbeli tisztökben igénytelen nézeteim szerint az örökös tartományokbeli illető ministerekkeli kölcsönös értekezés utján fognak eljárni — magamnak ilynemű tárgyaikban csak oly esetekben képzelhetek illetékes befolyást, ha példának okáért a kérdés kiegyenlítése valamely a dolog lényegét nem illető, de mégis érdekesb környülállástól vagy feltételtől függne, mely főként közvetlen szóbeli bizodalmasb értekezés utján lenne bővebben kifejtendő s felvilágosítandó, mit is a ministerelnök úrtól veendő utasítás szerint eszközölni kötelességem lenne". A közös ügyekben tehát Esterházy csak a közvetitésben, nem pedig az érdemleges tárgyalásban látta minisztériuma feladatát. Nézetét a minisztertanács is osztotta, kimondván, hogy „minden viszonyok Magyarország és az örökös tartományok, s minden kölcsönös érintkezés a magyar és az austriai ministerium között kirekesztőleg a külügyminister utján s az ő eszközlése mellett tárgyalandók. Az egyes ministeriumoktól jövő dolgokra nézve mindig im illető ministerium felelős, a külügjyminister felelőssége csak magára az eszközlésre állhatván fenn". Az osztrák és a magyar minisztériumok tehát a király személye körüli minisztérium közvetítésével érintkeztejk egymással. A közös ügyekkel — elsősorban a hadüggyel és a pénzüggyel — kapcsolatos tárgyalásokra vonatkozó fontos forrásanyag található ennek következtében e minisztérium iratai között. A katonai ügyekben, már amelyekben a király személyesen intézkedett, Esterházy szintén csak a formai felelősséget volt hajlandó vállalni. „Magáért \— mondotta — őfelsége elhatározásáért, melynek keletkezésébe a magyar hjaidi minister leend befolyással, engem a felelősség nem illethet." A minisztertanács is úgy döntött, hogy „a külügyminister csak arról felelős, miszerint az ellenjegyzett rendelet a hadügyminister előterjesztésével csakugyan megegyező". Döntött az április 22-i minisztertanács a tekintetben is, hogy külföldre szóló útlevelet mind a bel-, mind pedig a külügyminiszter kiadhat. Jóváhagyta továbbá Esterházynak azt a javaslatát, hogy minisztériuma nemessógi ügyekben az igazságügyminisztérium útján érintőd