Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

X. Igazságügyi minisztérium irattára

Az iktatói, kiadói, irattári és díjazó hivatalban a segédhivatali mun­kát végezték. Deák Ferenc lemondása után 1848 végéig Ghyczy Kálmán állam­titkár vezette a minisztériumot. 1848 novemberének végén Kossuth, mint a honvédelmi bizottmány elnöke, Szemere Bertalan 'bizottmánya tagot bízta meg az igazságügy központi irányításával. A minisztérium működésében Szemere megbíza­tása semmi változást sem jelentett. Különben is Szemere rövidesen or­szágos biztosi megbízatást kapott és Felső-Magyarországra utazott. Debrecenbe az igazságügyi minisztérium tisztviselői sem teljes számban követték a kormányt. Ghyczy államtitkár nem jelent meg Debrecenben, így Nagy Ká­roly osztályigazgató vezette a minisztériumot. A létszám csökkenése nem okozott fennakadást vagy változást a minisztérium munkájában. Az osztályok nem oszlottak fel, csak ugyanazok egyszerre több osztály­ban is dolgoztak. Vukovics Sebőnek, amikor mint a Szemere-kormány minisztere át­vette az igazságügyi tárca vezetését, nem kellett a minisztériumot egészen újjászerveznie, csupán a megmaradt kereteket kitöltenie. A személy­zet száma jelentékenyen megnövekedett, különösen amikor a kormány Budapestre költözött és a régi tisztviselők közül sokan újra szolgálatra jelentkeztek. A miniszteri iroda újra megalakult és az osztályok száma is szapo­rodott eggyel: az álladalmi ügyészivel, amelynek elsősorban a hazaáru­lási perekkel kapcsolatban akadt tennivalója. Az ügyintézés tekintetében az igazságügyi minisztérium is a hely­tartótanácsi gyakorlatot vette alapul, amikor a maga ügyvitelét meg­teremtette. Abban az időben, amikor a miniszteri tárca be volt töltve, külön iktatták és kezelték a miniszteri irodán elintézett elnöki iratokat. Elő­fordult, hogy egyes iratok az általános iktatás után kerültek elnöki ikta­tásra, másokat viszont csak elnökileg iktattak. Az osztályokon elintézésre kerülő iratokat, az álladalmi titkáriakat is, közösen, központilag iktatták. Az iktatói számokat „lg." betűkkel tör­ték, míg az elnöki számokat „E" betűvel különböztették meg. Az osztá­lyokhoz való tartozást az iktatói számoknál nem tüntették fel, sem betűkkel, sem külön osztályiktatói számokkal. Külön osztályiktatásról csak a polgári törvénykezési és politikai bíráskodási osztályoknak fenn­maradt közös osztályiktatói könyve tanúskodik, amelyben a főiktatói számokat osztályiktatói számokkal törték. Ezeket az osztályiktatói szá­mokat azonban az iratokra nem vezették rá. A beadványok hátlapjára az iktatói számon kívül még az érkezés (iktatás) keltét jegyezték fel az iktatás alkalmával. Az ügymenet to­vábbi során elintézésre vonatkozó utasítások és feljegyzések kerülhet­tek még rájuk, majd az irattárban az irattári jelzet és a mellékletek száma.

Next

/
Thumbnails
Contents