Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

X. Igazságügyi minisztérium irattára

Az iktatói, kiadói, irattári és díjazó hivatalban a segédhivatali munkát végezték. Deák Ferenc lemondása után 1848 végéig Ghyczy Kálmán államtitkár vezette a minisztériumot. 1848 novemberének végén Kossuth, mint a honvédelmi bizottmány elnöke, Szemere Bertalan 'bizottmánya tagot bízta meg az igazságügy központi irányításával. A minisztérium működésében Szemere megbízatása semmi változást sem jelentett. Különben is Szemere rövidesen országos biztosi megbízatást kapott és Felső-Magyarországra utazott. Debrecenbe az igazságügyi minisztérium tisztviselői sem teljes számban követték a kormányt. Ghyczy államtitkár nem jelent meg Debrecenben, így Nagy Károly osztályigazgató vezette a minisztériumot. A létszám csökkenése nem okozott fennakadást vagy változást a minisztérium munkájában. Az osztályok nem oszlottak fel, csak ugyanazok egyszerre több osztályban is dolgoztak. Vukovics Sebőnek, amikor mint a Szemere-kormány minisztere átvette az igazságügyi tárca vezetését, nem kellett a minisztériumot egészen újjászerveznie, csupán a megmaradt kereteket kitöltenie. A személyzet száma jelentékenyen megnövekedett, különösen amikor a kormány Budapestre költözött és a régi tisztviselők közül sokan újra szolgálatra jelentkeztek. A miniszteri iroda újra megalakult és az osztályok száma is szaporodott eggyel: az álladalmi ügyészivel, amelynek elsősorban a hazaárulási perekkel kapcsolatban akadt tennivalója. Az ügyintézés tekintetében az igazságügyi minisztérium is a helytartótanácsi gyakorlatot vette alapul, amikor a maga ügyvitelét megteremtette. Abban az időben, amikor a miniszteri tárca be volt töltve, külön iktatták és kezelték a miniszteri irodán elintézett elnöki iratokat. Előfordult, hogy egyes iratok az általános iktatás után kerültek elnöki iktatásra, másokat viszont csak elnökileg iktattak. Az osztályokon elintézésre kerülő iratokat, az álladalmi titkáriakat is, közösen, központilag iktatták. Az iktatói számokat „lg." betűkkel törték, míg az elnöki számokat „E" betűvel különböztették meg. Az osztályokhoz való tartozást az iktatói számoknál nem tüntették fel, sem betűkkel, sem külön osztályiktatói számokkal. Külön osztályiktatásról csak a polgári törvénykezési és politikai bíráskodási osztályoknak fennmaradt közös osztályiktatói könyve tanúskodik, amelyben a főiktatói számokat osztályiktatói számokkal törték. Ezeket az osztályiktatói számokat azonban az iratokra nem vezették rá. A beadványok hátlapjára az iktatói számon kívül még az érkezés (iktatás) keltét jegyezték fel az iktatás alkalmával. Az ügymenet további során elintézésre vonatkozó utasítások és feljegyzések kerülhettek még rájuk, majd az irattárban az irattári jelzet és a mellékletek száma.