Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

VI. Pénzügyminisztérium irattára

A tárgyalási ívok hátsó oldalára az iktatói számot, aiz elintézés keltét és tartalmi kivonatát és az előiratok számát jegyezte fel az előadó. Itt utasította a kiadvány tervezetének kiadás előtti vagy utáni megtekintésére és a vonatkozó adatok feljegyzésére a számvevőséget, amely itt tanúsította, hogy az utasításnak eleget tett. Itt kapott utasítást soronkívüli vagy sietős letisztázásra és elküldésre a kiadóhivatal. Egyéb utasításokat a fogalmazat megfelelő helyénél adott az előadó. A kiadványozott fogalmazatok letisztázásra, az aláírt tisztázatok pedig elküldésre a kiadóhivatalba kerültek. A tisztázatok kelte nem a kiadványozás, hanem a javaslattétel napja lett. A kiadóhivatalban a tárgyalási ívek mellső oldalának első hasábjára rávezették az érkezés és a leírás keltét, a leíró nevét, az elküldő nevét és az elküldés keltét. Az irattárba elintézés után kerültek az iratok, kivéve az elnökieket, amelyeket a miniszteri és az osztályigazgatói irodákon kezeltek. Szakosztályok szerint csoportosították, azokon belül pedig kútfőkbe és tételekbe sorolták őket. Egyes szakosztályok anyagát egybevonták. A kútfőés tételrendszer némileg eltért a többi minisztérium gyakorlatától, melyet azok a helytartótanácstól vettek át, míg a pénzügyminisztérium a kamarai rendszert követte. A helytartótanácsnál a tétel volt a legkisebb irattári egység, minden új iktatószámú irat új tételszámot kapott. Ezzel szemben a kamaránál a tétel nagyobb irattári egység volt, annak feleit meg, amit ma ügyiratnak mondunk, azzal a különbséggel, hogy nem ment át egyik évről a másikra. Egy tétel alá több iktatószámú irat tartozhatott. A legkisebb irattári egység tehát a kamaránál nem a tétel, hanem az iktatószám volt. Az irat helyét az irattárban a helyartótanácsnál a következő adatok határozták meg: ügyosztály, év, kútfő, tétel. A kamaránál ezekhez még egy további járult: az iktatószám. Az irattári jelzetet: a szakosztály nevét, az év, a kútfő-, a tétel- és az iktatói számot az irattárban vörös tintával írták az iratok hátlapjára. Az iktatói számot törték a tételszámmal. Minthogy az iktatói szám már maga is törtszám volt, kétszercsen tört szám keletkezett, amely a tételt és azon belül az iktatói számot adta meg. Az iktatói számoknál az általános, nem pedig a szakosztályi számokat vették figyelembe, azok sorrendjében helyezték el a tételeken belül az iratokat. Az azonos iktatószámú iratokat még sorszámozták is. A tárgyalási ívre ráírták, hogy hány darabból álló beadvány tartozik hozzá, a beadványt és mellékleteit pedig sorszámmal látták el. Az irattár az előiratok irattári jelzetét is feltüntette a tárgyalási ívek hátlapján. 1. Elnökség, a) Iktatókönyv. 274. raktári szám. 1848. 1 kötet. (Régi raktári száma nincs.) A miniszteri irodán kezelt iratok jegyzőkönyvnek címezett iktatókönyve. Az 1—2198. számokat tartalmazza, de az 1814—2000. számok