Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

Bevezetés

ott tudniillik, ahol a részletezés nemcsak az őrzés mikéntjére, hanem az iratok használatára nézve is tájékoztat. Ahol viszont ilyen tájékoztatást a részletezésből a kutató nem nyerhetne, összefoglaló leltárt közlök. Még egy más szempont is azt tette szükségessé, hogy a sajtó alá kerülő leltár ne minden részében legyen részletes. Az tudniillik, hogy a leltározott levéltárnak olyan részei is vannak, amelyek rendezetlenek. Ezeknél a részeknél teljesen értelmetlen dolog lett volna részletes leltár kiadása, minthogy az iratok jelenlegi rendje, illetve rendetlensége, amit a részletes leltár hűen tükrözne, a jövőben bekövetkező rendezés során meg fog szűnni. A rendezésre váró részeket ezért csak összefoglalóan leltároztam. Ezzel kapcsolatban merül fel az a kérdés, hogy érdemes-e leltárat kiadni olyan levéltárról, amely még rendezésre szorul? Amilyen pl. az 1848/49-i minisztériumi levéltár is. Erre ia kérdésre nem lehet sem határozott igennel, sem határozott nemmel felelni. Mindenesetre különbséget kell tenni a teljesen rendezetlen, valamint az olyan levéltárak között, amelyek csak kisebb részükben szorulnak rendezésre. Ez az utóbbi eset forog fenn az 1848/49-i minisztériumi levéltárnál. Ez a körülmény a kiadás lehetősége mellett szól, egymagában azonban nem dönti el a kérdést. Nem az a lényeg, hogy az iratanyagnak mekkora mennyisége rendezetlen, hanem az, hogy a rendezésre szoruló anyag levéltári rendszere megállapítható-e, a rendszer keretei legalább nagy vonásokban rögzíthetők-e a leltárban a nélkül, hogy a később bekövetkező rendezés eredménye ellentmondana a leltár adatainak. Ha ez megoldható, semmi akadálya az ismertetéssel kiegészített leltár közzétételének még abban az esetben sem, ha a levéltár nagyobb része, sőt esetleg teljes anyaga is átrendezésre fog utólag kerülni. Ilyen esetekben a leltár szögezi le az utólagos átrendezés megoldásra váró feladatait. Kiadásával kár lenne addig várni, amíg a feladatul kitűzött rendezési munkára — különösen ha előbb még más sürgősebb munkálatok várnak elvégzésre — sor fog kerülni. Ez a helyzet az 1848/49ni minisztériumi levéltár leltáránál is. Nemcsak kisebb-nagyobb rendezés szükségessége merült fel éppen a leltározással kapcsolatban, hanem aiz is kétségtelenné vált, hogy az egész anyag átrendezésre, átcsoportosításra szorul. A levéltárban őrzött iratoknak jelentékeny része ugyanis az első világháború után kötött osztrák-magyar levéltári egyezmény alapján került az 1920-as években a bécsi állami levéltárból az Országos Levéltárba, az úgynevezett Kossuth-levéltár (KossuthArchiv) keretében. Ebből a Kossuth-levéltárból egész levéltárakat (pl. a miniszterelnökség, az országos honvédelmi bizottmány, a kormányzóság levéltárait) és levéltárrészeket (pl. az igazságügyi minisztérium álladalmi ügyészi osztályának iratait) lehet és kell beosztani az 1848/49-i minisztériumi levéltárba, mégpedig nem e levéltár végére, ahová a Kossuth-levéltár be nem osztható iratcsomói kerülnek, hanem az őket a levéltár logikus rendje szerint megillető helyekre. Ez a beosztás részben már meg is történt, részben pedig e leltározás alapján ezután kerül majd reá sor. Következménye máris az lett, hogy a levéltár raktári számozása — a számozott iratcsomók és kötetek közé számozatlan újak kerül-