Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)
Bevezetés
vén — értelmét vesztette. Az egész levéltárat újból kell majd raktári számozni, mégpedig nem külön az iratcsomókat és külön a köteteket, amint a múltban történt, hanem mindkétfajta raktári egységeket együtt és folytatólagosan. Az átszámozásra csak az átrendezés után kerülhet majd sor, annak azonban nincsen akadálya, hogy az iratcsomók és kötetek a kiadásra kerülő leltárban már az új raktári számokat viseljék. Természetesen minden egyes raktári egység régi raktári száma is fel lesz tüntetve, már csak azért is, mert az eddigi irodalom sokszor a raktári szám szerint idézi a levéltár anyagát. Az 1848/49-i minisztérium levéltárának leltárában tehát kétféle adatokat közlök: szorosabb értelemben vett leltáriakat és a levéltárat ismertetőeket. A szorosabb értelemben vett leltári adatok közül első a leltározott leltári egységnek a levéltári jelzete. Ez a jelzet több részből áll a szerint, hogy nagyobb vagy kisebb leltári egységről van szó. A legnagyobb egység az egész 1848/49-i minisztériumi levéltár. Ennek a levéltári jelzete minden egyes nála kisebb leltári egység jelzetében benne van. Sőt, minthogy az 1848/49-i minisztériumi levéltár nem teljesen különálló levéltári egység, hanem egyike az Országos Levéltárban őrzött levéltáraknak, az Országos Levéltárnak mint még nagyobb levéltári egységnek keretébe tartozik, minden egyes leltári egységének levéltári jelzete tulaj donképen így kezdődik: Magyar Országos Levéltár, 1848/49-i minisztériumi levéltár stb. Az e levéltárba tartozó iratok idézésekor így is kell a levéltári jelzetet kezdem. A leltárban természetesen minden leltári egység levéltári jelzetét csak egyszer tüntetem fel, s nem ismételem mindannyiszor, valahányszor annak keretén belül, tehát nála kisebb, új leltári egység kerül sorra. Az egyes leltári egységek megkülönböztetésére megfelelő jeleket (számok, betűk) használok. A jelek nincsenek rajta a raktári' egységeken, az iratcsomókon és a köteteken, ez azonban nem tarthat vissza alkalmazásuktól. Éppúgy nem lehet akadálya valamely leltári egység levéltári jelzettel való feltüntetésének az a körülmény, hogy a raktárban az illető leltári egység keretébe tartozó iratcsomókon vagy köteteken nem találjuk meg a megfelelő levéltári jelzetet. A raktári egységeken jelenleg található levéltári jelzetek nem teljesek, nem következetesek ós nem egységesek. E leltár alapján kell majd a levéltári jelzetet minden iratcsomóra és kötetre pontosan rávezetni. Ezáltal nem kerülök ellentétbe azzal az alapelvvel, hogy a levéltári egységek régi címét, azaz jelzetét, a leltározásnál ajánlatos megtartani, még akkor is, ha téves. A régi jelzeteket, ha lehet, átveszem, ha pedig tévesek, újakat alkalmazok, de a régiekre utalok. A második szorosabb értelemben vett leltári adat, amit közlök, a leltári egységek raktári száma. Végső fokon ezt is levéltári jelzetnek lehet tekinteni, hiszen lehetne az iratanyagot raktári egységek szerint is jelölni, aminthogy a levéltári jelzet sok esetben raktári, őrzési eredetű (fasciculus, ladula stb.). Mint már említettem, iaz iratcsomóknak és a köteteknek közös folytatólagos raktári számozását célszerűbbnek tartom,