Magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és működéseinek története 1526-1867 (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 7. Budapest, 1959)

A törökkori királyi magyarország kormányzata(1526-1690)

nyos fokig awtoteaült a rendi befolyástól, A kancelláriákban kinevelődött egy uj, nagyrészt nem főnemesi » sőt részben polgári s jobbágy-eredetű uj hivatalnőkretegf essek kosit! kerültek ki az ügyeket szakszerűen, rendi befolyástól mentesen intéző királyi titkárok, akiknek munkáján az ügymenet nyugodott /a modem kor államtitkárainak ősei/* A királyi kancellária tehát központi ós állandó jellegű kormányhatósággá rált, amely mellett a főnemesi színezetű királyi tanács kormányzati szerepe erősen lecsökkent. A pénzügyek főtisztviselője, a kincstartó nem vált ki ugyan a királyi tanácsból, az ügyeket továbbra is itt referálta, de alatta a kancellária mintájára szervesett hivatal alakult, amely ellátta a jövedelmek központi igazgatását, kezelését és az alá rendelt országos sservezet -ellenőréés-ét, A Mátyásaiéi© államkormányzati reformok hatalmas lépést jelentettek előre a kormányzat legfőbb ágainak szakszerű szétválása, az államhatalom központosítása, rendi befolyástól mentesítése irányában, alapjait képezhették volna egy nemzeti központosított monarchiának* A fejlődés irányát azonban megzavarta 1490 után a főnemesi reakció felülkerekedése /bár a hivatali reformok életképességét és korszerűségét fényesen bizonyltja, hogy a kancellária még ilyen körülmények közt is a Mátyás-szabta uton fejlődött tovább/, majd végképp elvágta az 1526-i katasztrófa* Mohács után az államkormányzat fejlődése nem haladhatott a néhány évtizeddel előbb megindult nemzeti központosítás irányában, de éppoly kevéssé volt lehetséges visszatérni a kormányzatnak már meghaladott középkori szintjére /amit a rendek akartak/, t.i. hogy az uralkodó mellett rendi szinezetü királyi tanács intézze az államügyeket. A Habsburgok trönraemelése alapjaiban meghatározta a további fejlődést, amely szükségszerűen a központosítás irányában haladt, de ez a központősitás idegen centrum alatt jött létre és immár nem pusztán a rendi erők korlátozását ós háttérbe szorítását jelentette, hanem jelentősen csorbította az ország önálló állami létét. Államjogilag ugyan 1526 után is önálló állam maradt Magyarország, de az uralkodó személyén keresztül egyre szorosabb kapcsolatba került más országokkal, az örökös tartományokkal /a kisebb egységekből integrálódott Alsó- ós Pelsőausztria, valamint Cseh-, Morvaország és Szilézia/. A Habsburgok uralmának súlypontja az utóbbiakra esettj I. Sferdinánd és utódai as államigazgatás terén már a XV. század végétől, X. Miksa által « részben francia-burgundi mintára - életbeléptetett reformokra támaszkodtak, 111, ezeket fejlesztették tovább az egységes

s központositott államigazgatás irányában. Persze a "Gesamtmcnarchie" elmélete csak jóval később alakult ki, a XVI-XV1I» században a Habsburgok egyelőre főként arra törekedtek, hog? különböző fejlettségi fokon álló és közjogilag más-más helyzetű országaikban a legfőbb államügyeket? a birodalom általános kormányzatát, a külügyet, a pénzügyet és a hadügyet rendeljék központi, egységes irányítás alá. ügyek intéséére szolgáltak azok a központi uíavari hatóságok, amelyek részben