Magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és működéseinek története 1526-1867 (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 7. Budapest, 1959)

A feudális abszolutizmus kormányzatának kiépülése magyarországon(1960-1780)

Később azoknak az ügyeknek az előkészítésére, megtárgyalására, amelyek a helytartótanácsot állandóan foglalkoztatták, állandó bizott

ságokat neveztek ki* Erre azért volt szükség, hogy a tanácsosak és titkárok bizonyos ügyek intézéséhez alapos szakmai jártasságot sajátítsanak el, s az ügyeket ennek révén jobban készíthessék elő. A bizottsági Ügyintézés bevezetésére nyilván hatással veit a bécsi központi hatóságok gyakorlata, s amellett a magyar kamara gyakorlata is, melyben a bóesi hatásók á leginkább érezhetők, Elsőnek, még 1724-ben, a számvevőségi, a gazdasági és kegyes alapítványi bizottság alakult meg /utóbbit a király nevessté ki, as előbbieket a helytartótanács elnöke/, Az állandó bizottságok száma egyre szaporodott| - 1754-ben, amikor a bizottságok működését szabályozták, már a következő bizottságok működtek: a kegyes alapítványi, a győri püspökség gondnokságát intéző, a vallásügyi, a nemessógvizágáló, az egészségügyi, a gazdasági,a vámügyi és a számvevői bizottság. A bizottságok tagjai tanácsosok voltak, az írásbeli teendők végzésére mindegyik bizottsághoz egy állandó titkárt /később egy jegyzőt is/ osztottak be. - , Voltak olyan bizottságok is, amelyek az Ügyek közigazgatási és pénzügyi természeténél fogva helytartótanácsi és kamarai tanácsosokból, illetve titkárokból tevődtek össze, ezeket hivták vegyes bizottságoknak. A vegyes bizottságokban tárgyalt ügyek közül a közigazgatásiakat a helytartótanácsnak, a pénzügyi /kincstári/ vonatkozéauakat a magyar kamarának kellett elintéznie. Ilyen vegyes bizottság volt a zsidó türelmi taksa ügyeivel foglalkozó és a lelkészpénztári bizottság. A bizottságok szintén Üléseken tárgyalták meg az ügyeket. Az itt szavazással elfogadott bizottsági véleményt a titkár fogalmazta meg, a bizottság elnöke és tagjai aláírták,majd a javaslatot döntés céljából a tanács elé terjesztették. A tanácsülésen a bizottság tagjai az általuk véleményezett ügy tárgyalásánál nem szavazhattak. AZ 1734. évi reform értelmében a helytartótanácsi munka súlypontja a bizottságokra helyeződött, a tanács általában csak a bizottságok javaslatait hagyta jóvá. 1724-1754 közt az ügyek előkészítésében kb. egyenlő az arány a tanácsosok és a bizottságok között. 1754-től 1769-ig a bizottságok vannak előtérben. Mivel a bizottsági ügyintézés az Ügymenetet nehézkessé tette,1769-től kezdve a bizottsági ügyintézés háttérbe szorult, helyet adva az előadói rendszernek. Az egyes iratok az elnöktől közvetlenül az előadó-tanácsoshoz /mégpedig azonos ügyek ugyanazon tanácsoshoz/ kerültek, s ezek jelentéseit tárgyalta meg a tanácsülés, A tíz állandó bizottságból 1769-ben csak négyet találunk: a számvevőségi, vallásügyi, gazdasági és az úrbéri bizottságot, A megmaradt bizottságok jórészt átvették a megszűntek ügyeit, AZ ügyintézés azonban elsősorban az előadók munkáján nyugodott, a bizottságokat ritkábban hivták össze. Ez alól kivétel csupán az úrbéri és a tanulmányi ügyek terén •olt# Az úrbéri bizottság 1765-ben alakult az úrbérrendezés ügyeinek ez intézésére. Ujabb bizottság, a tanulmányi bizottság felállítására került sor a jezsuita-rend feloszlatásakor» 1773«