Magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és működéseinek története 1526-1867 (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 7. Budapest, 1959)
A feudális abszolutizmus kormányzatának kiépülése magyarországon(1960-1780)
tanács 2724* évi hasítását ugyanis a magyar kancellária dolgozta ki, saját tapasztalatai ós gyakorlata alapján* A magyar kancelláriát pedig 1690-ben szervezték át bécsi hatóságok mintájára korszerű központi hatósággá* A fentiekből következik, hogy a helytartótanács, a bécsi és a többi magyar udvari hatóságukhoz hasonlóan,jellegzetesen testületi /kollegiális/ hatóság volt, amely^e^ ügyekre a döntést a testület tagjainak szavazatai alapján horták meg. Két részre ossSott, a tanácsra és a segédhivatalokra* A tanács az elnökből és 22 tanácsosból állott. AZ uralkodó sáámfeletti tanácsosokat is kinevezhetett. A helytartótanács elnöke a nádor volt, akit az országbíró, illetve az utóbbinak akadályoztatása esetén a rangban első tanácsos helyettesitett. A nádori tisztség be nem töltése idején a helytartótanácsot az uralkodó által kinevezett helytartók vezették* A tanácsosokat a király a főpapok, főnemesek és köznemesek közül nevezte ki* Az elnökön és a tanácsosokon kivül a tanácsülésen szavazati jog nélkül résztvettek a tanácsjegyző /ő vezette az ülési jegyzőkönyveket/, a titkárok, a számvevő és 1769-től az iktató* A helytartótanács megalakulásától fogva a tanács felügyelete alatt önállóan működött a hadiadó elosztását ellenőrző ós polgári részről a hadellátás ügyeivel foglalkozó tartományi biztosság , amelynek igazgatója egy tanácsos volt, s amely önálló ügyvitellel ós iratkezeléssel rendelkezett. Az igazgató alá voltak rendelve az aligazgató és a kerületi tartományi biztosok. A helytartótanácsnak 1783-ig lényegében csak két segédhivatala volt: a számvevőség és az iroda. Az iroda /a tulajdonképpeni segédhivatal/ foglalta magába az összes alacaonyabbrangu hivatalnokokat, a lajstromozót, a segédlajstromozókat, a kiadót, az iktatót, a tanácsjegyzőt ós az Írnokokat. JSzek tisztségéből alakultak ki később, véglegesen 1784-ben, az egyes segédhivatalok: az irattár, a kiadói hivatal, az iktatói hivatal. Az iroda élén az irodaigazgató állott, aki rendszerint a helytartótanács legképzettebb tanácsosa volt. 6 ellenőrizte az iroda munkáját, engedélyezte a betekintést az iratokba, az ő javaslatai alapján nevezte ki a tanács az iroda alkalmazottait. A helytartótanács ügyvitelének kialakítása az írodaigazgatók nevéhez fűződik. Az irodaigazgatónak fontos szerep jutott a tanácsülésen és a fogalmazványok ellenőrzésében. A számvevőség a helytartótanács megalakulásától kezdve külön segédhivatalként működött. Élén a számvevő állott, aki később rendszerint helytartótanácsi tanácsos volt. Külön személyzete, ügykezelése ós irattára volt. Ügyintézés. Az ügyek érdemi elintézése eleinte túlnyomórészt a tanácsülésre korlátozódott. Az elnök által felbontott iratok az irodaigazgatóhoz kerültek, aki a tanácsüléseken ezeket bemutatta, elintézésükre indítványt tett, amelyet az ülésen szavazás alá bocsátottak. Az alaposabb előkészítést igénylő ügyeket az irodaigazgató javaslatára először egyes tanácsosok között osztották szét, akik azután az ügyek elintézésére szóban vagy írásban javaslatot tettek* B javaslatok felett döntött a tanács. Megtörtént az is, hogy bizonyos ügyek vizsgálatára a helytartótanács nem tanácsost, hanem egy alkalmi bízottságot jelölt ki*
