Magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és működéseinek története 1526-1867 (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 7. Budapest, 1959)

A feudális abszolutizmus kormányzatának kiépülése magyarországon(1960-1780)

pités, az ipar ás a kereskedelem fellendítése, a csatornázás, az útjavítás, a szükségtelen vámok megszüntetése, a megyei számvitelnek, tiaztujitásnak, adóelosztásnak, nemességigazolásnak ós adósságbetáblázásnak az ellenőrzése s a "szegény nép" sorsának megjavítása helyesen menjen végbe. A királytól váló függés viszonya nem változott: a kancelláriának ezután is eléje kellett terjeszteni fontosabb ügyeit, javaslat kísértében: Így különösen a helytartótanács feltérjesz téseit, s a királyi táblák által felküldött elvi jelentőségű itó leteket. Voltak asónban önálló felterjesztései is és rendszeres levelezést folytatott a tc'fcbi udvari hatóságokkal. 32 teleknél kisebb birtokadomány dolgában az udvari kamarával egyetértésben a kancelláriának kellett eljárnia, ennél nagyobb terület adományozásakor csupán a végrehajtás szerepe /az adománylevól kiállítása/ várt rá. A kancelláriához beérkező iratok legnagyobb része az igaz gatási reform óta helytartótanácsi és táblai felterjesztés volt, magánosoktól általában csak ugy fogadtak el kérvényeket, beadványokat, ha ágens /Ügyvéd/ is aláirta. Megyék, városok, magánosok kérvényeit a helytartótanácshoz kellett leküldeni az ügy föl derítésére, véleményezésére. Aki jogorvoslatot kórt, azt általában birói fórumok elé utasították /fellebbezés esetén is/j érdemben csak a legritkább esetben foglalkoztak az ügyével.A tanácskozás és a referencia a korábbi módszerrel folyt, de most eltérő szavazatok esetén a kisebbségi véleményről is jelentést kellett tenni. A végleges elintézés-fogalmazványokat egy-egy ügy tanácsi megvitatása után vagy a titkár, vagy - ha bonyolultabb volt az ügy - maga a referens készítette. Az ülésjegyzőkönyvet a következő ülésen mindig be kellett mutatni jóváhagyás végett. A legfontosabb segédkönyv, melybe a kiadásra kerülő iratokat röviden bevezették, a Líber expeditionum volt, A kancelláriai ügyintézés következő szabályozására 1746ban került sor. Bzt is uj országgyűlési törvényhozás, királyi rendelkezések tették szükségessé és a bécsi társ-hatóságok rendjében beállott változás előzte meg /1742-ben kivált az osztrák kancelláriából a "Staatskanzlei% az udvari és a magyar kamara ügyintézésében pedig központi szerepet kaptak a szak-referenciáknak megfelelő bizottságok./ Az l?46-ban kelt utasítás a korábbiak mellett néhány, főként az ország gazdasági életét szabályozó törvénycikk végrehajtásának elősegítését szabja meg a kancellária feladatául /iparosok és borhamisítók megrendszabályozása. egyenletes oénzárfolyam és egyenlő mértékek tartása, vámtarifák mérséklése, hiteleshelyek es levéltárak gondos felÜgyelete/. Illetékességi köre egyébként nem változott. Az udvari körökben akkor korszerűnek tartott bizottsági ügyintézés nyomai a kancellárián csupán axmyiban mutatkoznak, hogy a legfontosabbnak minősülő vallási, adó- és más közügyek /negotia publica/ előadására 1746-tól kezdve két-két referensnek kellett felkészülnie és hogy párhuzamosan bevezették a korreferensi intéza?ényt is. Az a rendelkezés, mely az ügyek elosztásánál a tárgy vagy az országtarület tekintetbevételét irta elő, szakelőadói rendszer bontakozó csiráját sejteti. Az akták egy részét ebben a korban sem vitték a tanács elé, végleges elintézésüket előadói referencia alapján készítették el.