Magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és működéseinek története 1526-1867 (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 7. Budapest, 1959)

A feudális abszolutizmus kormányzatának kiépülése magyarországon(1960-1780)

/birtokadomány, privilégium atb./ nem voltak adományozhatok az udvari vagy a magyar kamarával való megbeszélés nélkül* A Habsburg-kancelláriák ügyintézésében a 17» század vége fordulópontot jelent. A "kancellária tanácsa" kifejezés ugyan már egy 1628-ban kelt osztrák kancelláriai instrukcióban előfordul, mégis bizonyosra vehető, hogy az 1680-as évekig ott is - és a magyar kancellárián is - csak alkalmilag beszélték n ">•.?, a titkárok /s utóbb a tanácsosok/ a kancellárral a rájuk bizott s általuk előkészített ügyeket, nem pedig rendszeres tanácsi üléseken. így kerültek azok, Írásos kidolgozás után, az uralkodó ill. titkos tanácsa elé. Az 1690-es rendelkezés most /a többi kancelláriának szóló 1683-i instrukció nyomán/ előírja, hogy a jövőben négy tanácsos /consiliarius/ és két titkár /secretarius, referendarius/ működjék a kancellár mellett, s hogy ezekkel rendszeresen kell tanácskozásokat /eonsultatiot> oonsiliumot/ tartani, főként a "res offici et lustitiae" intézése céljából* A referensek által előadott ügyek felől.egyenként kell szavazni s végül a többség véleményét fölterjesztésre elfogadni. Ezzel az intézkedéssel teljes érvényt szereztek a kollektív, tanácsi felelősségvállalás elvének, a kancellária "expedició»-ból "dikasztérium"má vált. VA részletekbe menő instrukció ugy rendelkezik, hogy a véglegesnek szánt elintézés-fogalmazványokat csak akkor kell felolvasni a tanács előtt, ha nagyobb fontosságúak. Beadványok kivonatolásában, elintézések szövegezésében egy fogalmazó /conclpista/ van segítségül, a tisztázás 3 irnok /nótárius, cancellista/ feladata. Kiadó /expeditor/ felelős a tisztázott kiadványok elküldésóért /kimutatást is kell róluk vezetnie/ 8 tőle kerülnek az elintézett ügyek iratai a lajstromozóhoz /regestrator, helyettese a coadiutor, adiunctus/, aki a fogalmazványokat /expeditiones/ hónapok szerinti fasciculusokban, a beérkező iratokat /insinuata, litterae/ küldőik szerinti csoportosításban Őrzi. s aki különféle könyvekbe /liber regius, "inventarium" stb./ kivonatokat, ill. másolatokat koszit róluk, a könyvekhez pedig mutatókat. A lajstromozó kötelessége a kiadásra kerülő darabok megpecsótelése /sigillator/ és az adománylevelek, kiváltságok kiállítása fejében járó-dij beszedése, kezelése is /taxator/. Az 1715-ben zárult országgyűlés törvényei, a helytartótanács felállítása és az igazságszolgáltatás uj rendszerének bevezetése szükségessé tették, hogy a kancellária is uj utasítást kapjon, /A cseh és az osztrák kancellária nem sokkal előbb, 1719-ben ill. 1720-ban nyert uj instrukciókat, ezt azonban más okok sürgették: kincstári és katonai Ügyeknek az ottani kancelláriai ügyintézésből való végleges kiválása és a későbbi "államkancelláriaügykörének kezdődő elkülönülése. A magyar kancellária 1727-ben kelt utasitása ennek megfelelően nem kapcsolódott már olyan szorosan hozzájuk, mint a 17. század végén kelt magyar kancelláriai utasítás a korábbi Habsburg-rendelkezésekhez./ Az uj feladatok, melyeket 1727-ben a magyar kancellária elé szabtak, elsősorban az ország gazdasági újjáépítésével kapcsolatosak: gondoskodnia kellett róla, hogy a tele-