Magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és működéseinek története 1526-1867 (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 7. Budapest, 1959)

A feudális abszolutizmus kormányzatának kiépülése magyarországon(1960-1780)

B/ A PEUftálIS ABSZOLUTIZMUS KORMÁNYZATÁNAK KIÉPÜLÉSE MAGYARORSZÁGON /1690 - 1780/ 1* A Habsburg kormányzat , Az 1680-as évek végére a felszabadité seregek Magyarország legnagyobb részéről végképp kiűzték a törököt, s a £hököly-szabadságharc leverése meg Erdély meghódítása után a bécsi udvar egyelőre nem tartott az évtizedeken át szinte állandósult szabadságmozgalmak felujulásától sem. Az igy megnövekedett és pacifikált országterület igazgatása uj feladatokat rótt a Habsburg-király hatósági szerveire* A kontinens fejlettebb államai erre az időre már valamennyien túljutottak azokon az igazgatási módszereken, amelyeket másfél évszázaddal korábban I. Ferdinánd a maga örökös tartományaiban bevezetett s amelyeket gyengekópességü utódai időközben alig tudtak továbbfejleszteni* Nem a francia feudális abszolutizmus volt az egyedüli a 17» században, amely a maga alaposan kiépített bürokratikus apparátusával egyfelől szinte teljesen kiszoritotta a rendeket az ügyek intézéséből, másfelől pedig az emberi élet egyre több oldalát vonta szabályozása és ellenőrzése alá, mérték fölött megnövelve ezzel az Írásbeliség szerepót. A Habsburg-birodalom "abszolutizmusa" a 17 o század második felében még csak a rendek hatalmának megtörését tűzte ki céljául* A centrális szervezet csupán Lipót halála után épült ki mind rendszeresebben. Az udvari és titkos tanács szerepét nagyobb szakértelemre hivatott "konferenciák" vették át, megszaporodott a központi hatóságok száma, majd - különösen a 40-es évektől - egymást követték a reformok, főként a centralizáltabb és szakszerűbb pénzügyigazgatás megvalósítása érdekében. AZ egységesített jövedelemkezelós szerve 1714-től a "Bancalitat" voltj a gazdaságpolitikai vezetésé a Commerzcollegium /utóbb Gommerciendirectorium, majd Gommerzienrat/. Mária Terézia a pénzügyi konferencia és a bancalitas megszüntetésével /1741, 1745/ eleinte az udvari kamarának szánt irányító szerepet, utóbb a Haugwitz-fóle reformok /1748-49/ az újonnan felállított "Directorium in publicis et cameralibus" kezébe adták a pénzügyi kormányzat irányításával együtt a közigazgatásét is; ez viszont a kincstári igazgatás decentralizációjával járt együtt s azzal, hogy a magyar ügyek továbbra is az udvari kamara hatáskörében maradtak. 1761-ben a Directorium feloszlatásával ez a rend is megváltozott: a birodalmi centralizációt most azzal kivánták eredményesebbé tenni, hogy az udvari kamara, a főpénztár és a számvevőség alá rendeltek valamennyi kincstári ügyet. A dinasztia belső dolgainak vitele s a diplomáciai ügyintézés 1742 óta a Staatskanzlei feladata volt. 1761-től a birodalom legfontosabb kérdéseiben a Staatsrat véleménye lett a döntő. A 18. század birodalmi kormányzatára - s vele a hozzá igazodó magyarországi központi igazgatásra - mindvégig jellemző