Magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és működéseinek története 1526-1867 (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 7. Budapest, 1959)

A törökkori királyi magyarország kormányzata(1526-1690)

ségszerü is az ellentmondásos helyzetben: a kamara az uralkodónak mint magyar királynak a hatósága, ugyanakkor a magyar királynak» tehát enyhen Idegen uralkodónak a szerve. Ha a magyar kamara jellegét a közjogi helyzet ós a realitás vibrálásában nehéz is megfogni /igazán csak egyes, adott korszakokra nézve lehet/, annál valóságosabb tény a közigazgatástörténet szempontjából, hogy működése hatékonyabb és sokrétűbb e századokban, mint bármely más hatóságé. X X Bár a magyar kamara területi hatásköre a XVI-XVTI. században elvben az egész királyi Magyarországra kiterjedt /a törvényellenesen ausztriai kamarai szervek által irányított alsómagyarországi bányavidéktől és a nyugati harmincadóktól eltekintve/, már megszervezése .után rövidesen nyilvánvalóvá lett, hogy az állandó hadiállapot, a korabeli közelekedési viszonyok stb. miatt a Pozsonytól távoleső északkeleti országrészek igazgatását aligha tudja egymaga közvetlenül ellátni, pedig e területen még sokrétűbb feladatok hárultak a kamarai igazgatásra, mint a nyugati részeken, lévén hogy itt feküdtek a legfontosabb kamarai birtokok, amelyek e korban mind egy-egy végvár ellátását voltak hivatva biztosítani: igy a kamarai igazgatás itt legszorosabban összefonódott a hadiellátás, végvárak fenntartása, katonaság élelmezése problémájával. /A Murány-Szendrő-putnok-Bger-Őnod-Tokaj-Kálló-Szatmár stb. végvári sávról van szó, ahol,- hacsak éppen nem voltak zálogban vagy átmenetileg elidegenítve - időnként 15-20 fontos végvár és birtok kezelése hárult a kamarára. A nyugati részek végvárai általában vagy a haditanács közvetlen irányitása alatt állottak, vagy magánkézen, kamarai igazgatás alatt alig./ Ezt az országrészt, amely Szepes-Gömör-Borsod megye nyugati szólétől keletre terült el, s délről a török hódoltság, délkeletről Erdély, ill. a Partium határolta, ezidőben kezdik "ffe1sőrnagyarországnak» nevezni, mig a tőle nyugatra eső, terű letileg nagyjábQ1 ugyanakkora királyi országrész az "Alsómagyarorsz^g" nevet kapta. E helyzet késztette arra a magyar kamarát, hogy már az 1530-as évektől egyik tanácsosát /Wemer Györgyöt, aki egyébként sárosi főkapitány volt/ állandó jelleggel mint jövedelemkezelő ós ellenőrző közeget PelsŐmagyarországra küldje. A jövedelemkezelőség /administratío/ 1554-ben határozottabb hivatali kereteket nyert, amennyiben az adminisztrátor /vagy ahogy ritkábban nevezték: superíntendens/ mellé egy segítőtársat és egy Írnokot nevezett ki a kamara, valamint külön pénztárat állított fel: ezentúl már nem Pozsonyba, hanem a Sárosban, ill. Eperjesen működő jövedelemkezelőségbe futottak be a jövedelmek, s innen ellenőrizték*az országrész öszszes kamarai hivatalát. A sokrétű faladatokhoz képest azonban szűknek és elégtelennek bizonyult ez a szervezeti forma is, ezért hosszas tárgyalások után 1567-ben a pozsonyi kamara mintájára állandó