Magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és működéseinek története 1526-1867 (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 7. Budapest, 1959)
A törökkori királyi magyarország kormányzata(1526-1690)
számvevőség külön Irattárában nyertek elhelyezést/* 1 korszakban - egészen l??2-lg - a tárgyalás során együtt levő. agyason ügyre vonatkozó iratokat /Ügyirat/ az irattárban iratfaáták szerint osztották szét külön-külön sorosatokba* így külön kerültek a királyi leiratok, a kamarához érkezett egyéb iratok, a működő hatóságok szerint szétválasztva, a kamara fogalmazványai stb* 2 sorozatokhoz segédkönyveket /lajstrom, mutató/ készített az irattáros. A kamara központi pénztára élén a pénztáros /az első időben kamaramester/ állt, munkáját egy ellenőr egészítette ki* A pénztárügyet egyelőre még nem választották el az igazgatástól /mint a XVIII. sz. eleje óta/, igy a felügyeletet a tanács gyakorolta felette. Elvben minden pénzjövedelem Ide folyt be, a gyakorlatban a jövedelmek jő részét már a vidéki pénzkezelő szervek kifizették királyi vagy kamarai rendeletre* a osak nyugtákkal számoltak el. A pénztár kifizetéseket a kamara ölőre kidolgozott költségvetése alapján eszközölhetett 111* királyi vagy kamarai utalványra. A bevételekről és kiadásokról pontosan dokumentált pénztári naplót vezetett a pénztáros, melynek alapján negyedévenként kivonatot készített a tanács ós az udvar számárat év végén pedig zárszámadást. A kamara más tisztviselője nem kezelhetett pénzt. A kamara hármas funkciójából a harmadik: az ellenőrzés jelentőségben vetekedett az előző kettővel /igazgatás, pénzkezelés/, ezért a század közepén a szárnadásmester tisztségéből szintén külön segédhivatal nőtt kf s a számvevőség* A s^amuc^vő /számadásmester/ alatt alszámvevő, két-három segéd és néhány Írnok alkotta e hivatalt. A számvevőség egyrészt ellenőrizte a központi pénztár munkáját, másrészt a vidéki tisztviselők pénzkezelését: átnézte és a legaprólékosabban ellenőrizte a negyedévi kimutatásokat és az évi számadásokat. Munkájához számom kimutatást, lajstromot, nyilvántartást kellett vezetnie, melyekből az egész kamarai hálózat pénzügyi helyzetét kiolvashatt*« A számvevőség hosszadalmas ellenőrző munkája után minden egyes kamarai tisztviselő számadását a tanács fogadta el, 111. vetette el első fokon, majd a végső felmentést az udvari kamarába továbbított /s ott szintén átvizsgált/ számadásokkal kapcsolatban as uralkodó aláírása adta meg. A számvevőség külön irattárban őrizte a beküldött összes számadásokat és a számvétellel kapcsolatos iratokat. Az itt csak legfőbb vonásaiban felvázolt hivatalszervezet számos kisebb részletkérdésben változott, fejlődött a XvTI* század végéig, az ügyvitel maga finomodott, differenciálódott, do fő kereteit és feladatkörét illetően alapjában ugyanaz maradt a XVII. század végéig /sőt l?20-lg/. A központi szervezet s & tanács és a segédhivatalok /pénztár, iroda, irattár, szám" 5 erőség/ a szolgaszemélyzettel együtt kezdetben 15-30 a XVII. fásadban általában 50-40 főt foglalkoztatott. A magyar kamara szervezetébe tartoztak e korszakban a királyi i jjjjggZ igazgat ők is, akiknek feladata a királyi kincstár erdekeinek vélelme volt, s egyben a kamara jogi tanácsadója szerepét töltötték be« valamennyi kamarai jövedelmi ág vidéki központjain kisebbnagyobb létszámú helyi tisztviselőgárda működött, akik kinevezésüket a királytól kapták, az utasításokat és rendeleteket köz-
