Magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és működéseinek története 1526-1867 (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 7. Budapest, 1959)
A törökkori királyi magyarország kormányzata(1526-1690)
vétlenül a kabarétól, számadással ugyancsak a kamarának tartoztak, s a kamara volt közvetlen birói fórumuk. Ide tartoztak mindenekelőtt á harmincad igazgatás tisztviselői, a kincstári birto kok személyzeTe, a bányátisz tvis elők^ a sóhivatalnokok t a posta- ¥zervezet t a kamara*^n^aTT?feTí^Slzedek" TlzedszeaoT ei - amenynyiben nem az országgyűlés delegálta őket'""- az a IC szedők a XVII* század közepéig, amig az adóügy a kamara alá tartozott* ' x x A magyar kamara hatásköre elvben az egész királyi Magyarországra /sőt ahogy elvben mindig hangsúlyozták: amennyiben királyi kézre jut vissza, az egész Horvátországra, Szalvoniára és Erdélyre is/ kiterjedt, ezen belül is a királyi kincstár összes rendes és rendkívüli jövedelmeinek igazgatására, kezelésére és ellenőrzésére. A gyakorlatban azonban több fontos ponton sérelmet szenvedett ez az elv, s ezzel az állami egység is. Mindenekelőtt kezdettől fogva ki voltak vonva hatásköre alól a Pozsonytól nyugatra és délre az Adriáig az osztrák határ mentén fekvő harmincad-állomások, melyeket közvetlenül az alsóausztriai és a stájer kezelt. Továbbá az ország legnyugatibb sávján elterülő várak /Magyaróvár, Csepreg, Kőszeg, Borostyánkő stb./ és birtokok az alsóausztriai kamara alatt álltak jó ideig. Még súlyosabb veszteség volt, hogy a legértékesebb magyarországi bányavidék az un. "alsómagyarországi» bányavárosok /selmee-, Xörmöc-, Besztercebánya stb./ évszázadokig közvetlenül az alsóausztríal kamara igazgatása alatt állottak, ezek jelentékeny jövedelmeihez magyar szerveknek semmi köze nem volt. A rendkívüli jövedelem a hadiadó kezelése is gyakran volt kivonva a kamara hatásköre alól, bár ezt adott esetben természetesen nem idegen hatóságok, hanem az országgyűlés által választott rendi szervek, esetleg nagybirtokosok vagy várparancsn okok szedték be. s fordították közvetlenül hadi célokra. Végül uj helyzetei teremtett 1567-ben a szepesi kamara felállítása, aminek következtében a királyi területnek mintegy fele, az un» "Felsőmagyarország" kikerült a magyar kamara közvetlen irányítása alél /erről 1. alább/, bár annak felettes szerve elvben továbbra ís a magyar kamara maradt. A legfőbb jövedelmet a külkereskedelmi vám, a harmincad jelentette; a harmincad-tisztviselők irányítása ós ellenőrlése, a jövedelem beszedése, a külkereskedelem szabályozása, a csempészet megakadályozása, uj vámhelyek szervezése vagy átszervezése stb. képezte itt a fő feladatot. Blvben alá tartozott az érc- és sóbányák igazgatása, az urbura behajtása, bár e téren sok közvetlen szerepe nem volt, mert a legfontosabb működő bányák idegen kezelés alatt voltak, a többi meg nagyrésst a szepesi kamara területére esett. Felügyeleti jogot gyakorolt a pénzverés, a nemesércmonopólium, a nemesércbeváltás felett. Igazgatta a kamarai birtokokat- s feladata volt azok állandó gyarapítása. A kamara feladatát képezte a magszakadás folytán a fiskusra szállt vagy hűtlenség miatt elkobzott birtokok átvételéül, rejtett, lappangó királyi jogok kinyomozása, ezek újra eladományozására vagy kamarai kezelésbe vételére javaslat-
