Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

beliség fejlődését és a magyar történelem eseményeit megörökítő faliképeket Dudits Andor festette, a lépcsőházat és az emeleti csarnokokat díszítő színes üvegablakok, amelyek a városok címereit ábrázolják, Róth Miksa műhelyében készültek. Az első világháború miatt a befejezésre csak 1923-ban került sor. Ebben sokat segített az akkori belügy-, majd vallás- és közoktatásügyi miniszter Klebelsberg Kuno is. A levéltár vezetője 1913-tól Csánki Dezső volt. A felügyeleti jogot az első világháború végéig a Belügyminisztérium gyakorolta. A Nemzeti Múzeum, illetve könyvtára megalapítása óta gyűjtött kéziratokat. Abban az időben még nemigen merült fel a kézirat és levéltári irat fogalmának pontos elhatárolása, még kevésbé a két iratféleségből álló anyag szétválasztása. így azután a múzeumi könyvtár „leveles oklevelek tárában" számottevő levéltári jellegű irat gyűlt össze, főképp 1876 után, amikor a családok sorra adták át megőrzésre nagyobb feudális jogokat már nem, legfeljebb címeket, rangokat igazoló irataikat a Magyar Nemzeti Múzeumnak. 1882-ben külön levéltári osztállyá alakult a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozó Országos Széchenyi Könyvtárnak ez a részlege. A gyorsan szaporodó iratanyag elhelyezése az amúgy is helyhiánnyal küzdő Széchényi Könyvtárnak egyre több gondot okozott, ezért a Levéltári Osztályt 1926-ban felköltöztették az Országos Levéltár épületébe, ahol 1929-től mint Múzeumi Levéltár önálló intézményként működött. A háború és a forradalmak felkavarták a levéltár életét. Csánkit szabadságolás címén eltávolították az intézmény éléről, és helyére Tóth-Szabó Pál, fővárosi levéltáros, egyetemi magántanár került. A proletárdiktatúra kormánya 1919 júniusában az Oktatásügyi Népbiztosság felügyelete alá helyezte az intézményt, de a Tanácsköztársaság bukása után visszaállt a belügyminisztériumi felügyelet, és Csánki Dezsőt is visszahelyezték állásába. Amikor az Országos Levéltár új épületbe költözött, az akkor már a kulturális tárcát irányító Klebelsberg Kúnó az 1922. évi XIX. tc. értelmében az országos jellegű nagy gyűjteményeket közös önkormányzati szervezetbe, az ún. Gyűjtemény egy etembe vonta össze. Mint e szerv részét, az 1922. évi XVII. tc. az Országos Levéltárat kivette a Belügyminisztérium felügyelete alól, és a Gyűjteményegyetemmel együtt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főhatósága alá rendelte. A levéltár valódi tudományos intézménnyé válásában az 1922. évi XIX. tc. volt meghatározó, amely a feladatokat a következőkben határozta meg: 1. A levéltári anyagot szakszerűen őrizze, gondozza, rendezze, gyarapítsa, tanulmányozza, ismertesse és kiadja, a kutatókat megfelelően ellássa, 2. A történelmi elemzést igénylő kérdésekben az államnak tudományos