Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

szakvéleményt adjon, 3. Intézze a nemességi ügyeket, 4. Adjon hiteles másolatot az ott őrzött iratokról. Csánki azzal igyekezett megteremteni a tudományos munka feltételeit, hogy magasan kvalifikált, történész képzettségű szakembereket nevezett ki a megüresedett státusokba (pl. Hajnal Istvánt, Mályusz Elemért). 1923-ban önálló szakmai folyóirat indult, a Levéltári Közlemények. Csánki Dezső utódja Dőry Ferenc, 1934-től Herczog József, majd 1942-ben Jánossy Dénes lett. Fontos változást jelentett a levéltár életében az 1934. évi VIII. te, mely alapján átszervezték az Országos Gyűjtemény egy etemet. Elnevezése „Magyar Nemzeti Múzeum"-ra változott, a keretében működő Múzeumi Levéltárat az Országos Levéltárhoz csatolták. Állománya családi levéltárakkal és gyűjteményekkel gazdagodott. 1943-ban már kb. 20 000 folyóméter irat volt az intézmény őrizetében, amely elsősorban a minisztériumok levéltáraival növekedett (Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi, Király Személye Körüli Minisztérium stb.). Továbbra is sok energiát kötött le az igazgatási ügyek intézése, amelyekhez az 1930-as évek második felétől a zsidótörvényekkel kapcsolatos származási igazolások tömege is járult. 1922-1944 között a levéltár munkatársainak száma 22-ről 40-re emelkedett. 1941-1942-ben az intézményre hárult a tervezett levéltári törvény előkészítése, amelynek első fázisaként a munkatársak felmérték a megyei és városi levéltárak helyzetét. 1944-ben a közeledő front határozta meg a személyzet tevékenységét, befalazták az alagsori raktárak ablakait, és e védett raktárakban helyezték el a legértékesebb iratokat. A kiürítési parancsnak nem tettek eleget, az iratanyag a háború idején is az épületben maradt. Károk a közigazgatási, bírósági és családi iratokban keletkeztek. A háború után már 1945-ben megkezdték az épület helyreállítását, de a szűkös pénzügyi helyzetben csak a legszükségesebb javításokra futotta. Vármegyei, városi levéltárak Mint a regisztratúrákról szóló fejezetekben láttuk, a megyéknek még a 17. század végén sem voltak olyan, az egész megyét illető, a vármegye összességének jogait magában foglaló szabadságlevelei, mint a városoknak vagy egyes családoknak. Ügyintézésük sem volt szerteágazó és differenciált. A főispán saját embereivel, familiárisaival kezelte a megye iratait. Változás akkor következett be, amikor az alispán a közgyűlés által választott tisztviselő lett, és hivatalát a megye irataival együtt szabályosan adta át utódának. A megyei levéltárak szervezete a 18. században alakult ki. Az 1723. évi LXXII. tc. elrendelte, hogy azok a megyék, melyeknek nincs megyeházuk, a megyegyűlések és ítélőszékek