Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

az Országos Levéltár tudományos jellegét e vonatkozásban is megteremtse. Törekvésének sikerét mutatja, hogy míg 1875-ben rajta kívül csak egy tudományosan képzett munkatárs (Jakab Elek) dolgozott az intézményben, addig 1899-ben már 12, akik közül heten a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak, vagy később azzá lettek. (Pauler Gyula, Óváry Lipót, Tasnádi Nagy Gyula, Csánki Dezső, Barabás Samu, Komáromy András, Tagányi Károly). Pauler gyökeresen át kívánta alakítani az Országos Levéltár iratanyagának történetileg kialakult, szerves tagolódását. Az addigi öt iratőrző osztály (kancelláriai, magyar helytartótanácsi, erdélyi főkormányszéki, kincstári és kúriai) átrendezésével a magyar történelem fő korszakai szerint négy osztályba tervezte besorolni a levéltár anyagát a következő módon: I. Diplomatikai osztály (1526-ig), II. Történelmi osztály (1526-1723 közt, és a későbbi történeti iratok), III. Erdélyi osztály (a II. osztályba tartozók kivételével), IV. Magyarországi osztály (1723 utáni iratok, a II. osztályba tartozók kivételével). Az első osztály szervezése kezdődött meg, melynek során az 1526 előtt keletkezett iratanyag Óváry Lipót által végzett és irányított összegyűjtésével kialakult a ma is létező Diplomatikai Levéltár magja. Az intézmény többi osztálya lényegében változatlan szervezetben működött tovább. Pauler irányításával 1882-ben állandó kiállítás nyílt a levéltár okleveleiből, melynek katalógusa meg is jelent, ezen kívül kiadta az intézmény Tagányi Károly ismertetését a Regnicolaris és Kancelláriai Levéltárról. Folyamatosan nőtt a kutatók száma is. 1903-ban közel 15 000 folyóméter iratanyagot őrzött az intézmény. Nagyobb iratátvételekre az 1880-as évektől nem került sor, de a feldolgozó munkát nagymértékben hátráltatták az igazgatási feladatok. A polgári korban is tovább élő címer- és előnév használat engedélyezéséhez a levéltár adott szakvéleményt, a nemességigazolások, az Országos Törzskönyvbizottságnak adott tanácsadás az érdemi tevékenységtől vonták el az erőket. Pauler halála után 1904-1907 között Óváry Lipót, majd 1907-1913 közt Tasnádi Nagy Gyula állt az Országos Levéltár élén. Ebben az időben a további iratgyarapodások elhelyezésére átmenetileg megkapták a Bécsi kapu mellett álló Bosnyák-laktanyát. Mint már erre korábban utaltunk, az új levéltár építését elfogadó elvi döntés ellenére csak 191 l-ben kelt az engedély a lebontásra ítélt Bosnyák-laktanya telkén az építkezés előkészítésére. A kor legmodernebb levéltári technikai elvei és Petz Samu építész tervei alapján 1913-1923 között épült fel a Bécsi kapu téri neoromán palota, az ország első levéltári épülete. Petz Samu a munkaszobákat és a reprezentációs helyiségeket az U alakú épület középső részén, míg a raktárakat az oldalsó szárnyakban helyezte el. A gazdag belső díszítésben az írás-