Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

súlyosan. Ugyancsak el kell távolítani a különböző műanyag tasakokat, amelyek többnyire a dokumentumra veszélyes alkotórészeket tartalmaznak. A különféle, jelölésre használt papírcédulák vagy palliumok gyakran értékes, megőr­zendő információkat tartalmaznak. Ha egyértelműen látszik, hogy a dokumentumot károsít­hatják (pl. savas papírból vannak), ezeket ki kell emelni, és más, megfelelő jelölési vagy ösz­szetartási módot (anyagot) kell választani. A fontos információt tartalmazó, kiemelt jelzőcé­dulákat és palliumokat külön kell őrizni vagy savmentes papírra másolatot készíteni róluk. Az öntapadós ragasztókat (cellux, címke, ragtapasz) nem szabad használni, mert ragasztóanyaguk károsítja a dokumentumot. Alattuk a papír megsárgul, megbarnul, törékennyé válik, az írás pedig elmosódik, elhalványodik. Ezek eltávolítását tanácsos gyakorlott szakemberre bízni. Ha sikerül is sérülésmentesen leválasztani a műanyag szalagot a felületről, az elszíneződött folt legtöbbször ott marad. A papír szakadásainak „házilagos" javítása időnként elkerülhetetlen a továbbszakadás vagy a leszakadt darab elkallódásának veszélye miatt. Ekkor olyan megoldást kell választani, amely hosszabb távon sem károsítja a dokumentumot és szükség esetén nyomtalanul eltávo­lítható. Az egyik lehetőség keményítő vagy metilcellulóz (pl. a Metylan márkanevű tapétara­gasztó) alkalmazásával vékony japánpapír csíkok használata. Nem írott helyeken a hagyomá­nyos enyvezett papírragasztót is lehet használni, szöveges részen pedig az átlátszó (gyengébb) bélyegragasztót, amely szükség esetén könnyen eltávolítható. Leszakadt könyvtáblákat puha, színezetlen pamutszalaggal kell a könyvtesthez kötni, hogy együtt maradjanak. Kisebb levél­tári egységek összefogására is a széles, színezetlen pamutszalag használható. A spárgák és rugalmas szalagok nem alkalmasak erre a célra, mert sérüléseket, elszíneződést okoznak. A sérült anyagok átmenetik védelmét szolgálja a becsomagolás vagy dobozba helyezés is. A levéltári anyag jelölése, címkézése A levéltári anyagok jelölésére gyakran használnak címkéket. Öntapadós cimkét nem szabad eredeti levéltári anyagra, például kötetekre tenni. Az ilyen címkék hamar öregszenek, idővel lehullanak, és nehezen eltávolítható ragacsos maradékot hagynak maguk után, amit csak veszélyes oldószerekkel lehet esetleg eltávolítani. Gyakori eset azonban, hogy a ragasztó oldhatatlanná válik, vagy a papírba, bőrbe, könyvkötővászonba beszívódva, teljesen eltávolít­hatatlan lesz. Az öntapadós cimke a levéltári dobozról is lehullik, ezért itt is kerülni kell hasz­nálatát. Helyette keményítővel vagy nem savas műanyag ragasztóval kell a címkéket a tárolódobozokra ragasztani. A jelölést nem szabad közvetlenül a kötetekre írni. Kötetek cimkefeliratát 4-5 cm széles, a kötetnél 5-8 cm-rel hosszabb lúgos kartoncsíkra ajánlott írni.

Next

/
Thumbnails
Contents