Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

zépkori oklevél, mely egy vagy több irat átiratát tartalmazza, formailag szintén egy irat, tar­talmi szempontból azonban több egyes iratot tartalmaz. Ez utóbbi darabszintű levéltári se­gédletkészítés szempontjából azt jelenti, hogy a formailag egy iratban található másolatok alkotják az egyes iratot. (Egy oklevélben három korábbi irat másolata és az átíró irat összesen 4 egyedi irat.) Ennek ellentéte az újkori ügykezelésben az ügyirat, amikor, mint korábban elemeztük, formailag több irat képez levéltári leltározás szempontjából „egyes irat" szintet. A darabszintű segédletek az iratanyag rendszerével megegyező leltárak és attól eltérő rendszerű mutatók, ahogy az alap- és középszintű segédleteknél is láttuk. A 1 e 11 á r a k há­rom félék lehetnek: jegyzékek, lajstromok, mutatók. Jegyzék A jegyzék olyan levéltári segédlet, amely a levéltári rendet követve, darabszinten készül az egyes iratokhoz, kiviteli formája az ívforma. A jegyzék minimális adattartama: - az egyes irat/ügyirat címe vagy jelzete, - terjedelme. E minimális adattartalomból adódik, hogy a jegyzék elsődlegesen nyilvántartási segéd­let, mely az iratok biztonságos őrzését szolgálja és csak másodlagos célja a tájékoztatás. Ilyen minimális információt tartalmazó jegyzék készül például egy vegyes tartalmú raktári egység­hez a belső rend fenntartása, a kutatótermi kiadás és visszavétel ellenőrzése céljából, vagy mikrofilmezés előtt. Alapnyilvántartásként ilyen segédletek készülnek a speciális gyűjtemé­nyekhez is, mint a pecsétgyűjtemény, a fény képgyűjtemény, a plakátgyűjtemény vagy a tér­kép- és tervtár állagai. A jegyzék tehát általában speciális esetben készül olyankor, amikor vagy gyors nyilvántartásra van szükség, vagy az anyag jellege nem kíván további adatfelvé­telt. Az egyes iratok jelzete azt jelenti, hogy megadjuk a nyilvántartásba vett egyedi irat azo­nosításához szükséges adatokat. A jegyzék elején feltüntetjük a fond- vagy törzsszámot, a továbbiakban már csak az egyedi irat azonosítója szükséges mint további jelzet. Ez lehet va­lamilyen iktatási rendszer adata, speciális irattári jelzetrendszernek az adott iratra írt azonosí­tója, ezek hiányában a jegyzéket készítő által az iratnak adott azonosító, amely általában sor­szám.

Next

/
Thumbnails
Contents