Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

I. IRATTANI ISMERETEK

möcbányán 1572-től, Besztercebányán 1577-től, Kolozsvárott 1582-től készültek leltárak és lajstromok. A török hódoltság alól felszabadult városokban általában csak az 1680-as évek végétől maradtak fenn iratok és ekkortól beszélhetünk a regisztratúrák kialakulásáról is (pl. Székesfehérvár, Nagyvárad, Esztergom, Pest, Buda stb.). A keletkező dokumentumok őrzésére viszont nagy gondot fordítottak. Budán például 1694-ben a szinódus esküjében külön szerepel az iratok megőrzése. A töröktől megmenekült városokban a 17. század végétől igény volt arra, hogy az iratokat rendezzék, sorozatokra tagolják, és így foglalják lajstromokba (pl. Késmárkon a kamarai, kancelláriai rendeletek; kiváltságlevelek, szerződések). Ekkor találkozunk az első mutatókkal, majd a 18. században újabb fejlődés következett be. A városokban működő testületek közül iratképzők voltak a céhek is, melyek dokumentumai az 1500-as évektől maradtak fenn Pozsony, Buda, Kassa, Sopron, Debrecen, Győr városokban. Legfontosabb irataik a privilégiumok, a testületi tagok adatait rögzítő mesterkönyvek és a számadáskönyvek. Bár a megyei adminisztrációban már a 12-13. századtól keletkeztek iratok, a regisztratúrák kialakulásáról csak a későbbi évszázadoktól beszélhetünk. Mint jeleztük, az írásbeli feladatok ellátása és az iratok kezelése a kezdetektől a jegyzők feladata volt, azonban a 16. század végéig a legtöbb megyében nem alkalmaztak állandó jegyzőt, és a megyeszékhelyek állandósulása is csak a 17-18. század folyamán valósult meg. Az 1340-es évektől beszélhetünk az iratok rendszeres megőrzéséről, amikor eltették a megyei bíráskodással kapcsolatos regesztrumokat, lajstromokat pl. a büntetéspénzekről, bírságokról, elfogandó gonosztevőkről stb. A 16. századtól maradtak fenn a közgyűlési jegyzőkönyvek, a Hódoltságon kívüli területeken (Liptó 1516-tól, Bars 1540-től, Szepes 1541-től, Zala 1555-től, Zemplén 1558-tól stb.). Bejegyzéseik között legfontosabbak voltak a vármegye területére kiadott helyi rendelkezések, a statútumok, valamint a kézművesek termékeinek árát és a munkabéreket meghatározó árszabások (limitátio-k). A statútumokról több megyében külön jegyzőkönyv is készült. A hivatalától megváló jegyző köteles volt utódjának átadni az iratokat.