Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

II. KORMÁNYZATTÖRTÉNET

datuk az állami közutak építése, fenntartása, kezelése, az útmesterek és útkaparók munkájának ellenőrzése volt. Valamennyi vármegye székhelyén önálló hivatal működött. Vallás- és közoktatásügyi miniszternek alárendelt szakszervek Tankerületi főigazgatóságok A tankerületi főigazgatóságok intézményét az 1777-ben kiadott Ratio Educationis szervezte meg az iskolák felügyeletére. Az 1883. évi XXX. tc. - újraszabályozva - az országot 12 kerületre, közoktatásügyi szempontból tankerületekre osztotta, melyek több megyét foglaltak magukba. A tankerületek élén a tankerületi főigazgató állt, aki közvetlenül irányította a tankerület összes középiskoláját, szakiskoláit, internátusait, vagyis a középfokú oktatás valamennyi intézményét. A tankerületi főigazgató gyakorolta a területén lévő egyházi iskolák állami felügyeletét is. Az állami népoktatás csak az 1868. évi XXXVIII. tc. hatálybalépése után bontakozott ki teljes körben. Ez a törvény állította fel a tanfelügyelőségeket, amelyeket minden megyében megszerveztek. A tanfelügyelő a főigazgató alárendeltje volt, aki az állami, községi, felekezeti és magán alsó- és felsőnépoktatási (polgári iskola, tanítóképző, kereskedelmi iskola), valamint a kisdedóvó intézetekben ellenőrizte a népoktatási törvény pontos végrehajtását, és felügyelt a szakszerűségre. Illetékességi terület szerint a szakigazgatási szervek többfélék lehettek. 1. országos - Központi Statisztikai Hivatal, Szabadalmi Hivatal stb. 2. regionális - földmérési felügyelőség, tankerületi főigazgatóság, folyammérnöki, kultúrmérnöki hivatal stb. 3. megyei szintű - tanfelügyelőség, államépítészeti hivatal stb. 4. járási szintű - gazdasági felügyelőség, adóhivatal stb. 5. helyi - adóhivatal (városokban), postahivatal. A polgári korszak jellegzetes szervezetei voltak az egyesületek és testületek. Az egyesületek működését 1852-ben szabályozták, majd a kiegyezés után a Belügyminisztérium felügyelete alá kerültek. Ismeretesek különféle típusaik (politikai, kulturális, szakmai, jótékonysági, segélyező, vallási stb.). Az egyesületek önkéntesek voltak. Velük szemben a testületek kényszertársulások, vagyis a belépés, a tagság fenntartása az összes érdekelt számára kötelező. Két nagy csoportjukat különböztetjük meg, az ipari és me-