Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

II. KORMÁNYZATTÖRTÉNET

történő intenzív bevándorlás hatására a századvéghez képest megháromszorozódott és számban is jelentős felekezetté vált. A nagyvárosokban és az ország nyugati felében polgárosodásuk annyira előrehaladt, hogy a jogi helyzet változtatása már nem tűrt halasztást. E kissé felemás helyzetben született meg az 1840. évi XXIX. tc., amely a zsidók „állapotjárói" szólott, de nem valósította meg a teljes egyenjogúságot, így nem elégítette ki a hazai zsidóság jogos igényeit. Ugyanakkor kimondta, hogy a zsidók a bányavárosok kivételével az országban bárhol szabadon lakhatnak, gyárakat, kereskedéseket alapíthatnak. A forradalom és szabadságharc idején az összeült új országgyűlés ugyan meghozta a „törvényesen bevett vallásfelekezetek tökéletes egyenlőségéről" szóló 1848. évi XX. törvénycikket és ebbe már beleértette az unitáriusokat is, de még nem nevezte meg a hazai zsidóságot. A zsidó felekezetű, vagy ahogy a törvény fogalmaz „a magyar álladalom határain belül született vagy törvényesen megtelepedett mózesvallású lakos"-ok teljes politikai, polgári és vallási egyenjogúsítására 1849. július 28-án került sor, amikor a cári és császári csapatok elől már Szegedre menekült országgyűlés utolsó üléseinek egyikén megszavazta az 1849. évi VII. tc.-t, megtéve a már régóta esedékes lépést. Ezt a törvényt később a győztes osztrákok ugyan nem ismerte el, de ennek ellenére korszakhatár volt a magyarországi zsidóság történetében. Kitekintés (a polgári forradalomtól napjainkig) Mivel az elmúlt másfél évszázadban az egyházi szervezet alakulásában viszonylag kevés változás történt, itt foglaljuk össze a legfontosabbakat. A szabadságharc leverése után az uralkodó igyekezett egyházigazgatási szempontból is megjutalmazni a magyar forradalommal szembefordult nemzetiségieket. Az erdélyi és magyarországi görög katolikusok önálló érseki tartományt alkottak és így elszakadtak a magyar prímástól. Hasonlóképpen függetlenedett a horvátországi és szlavóniai egyházi szervezet is. A római katolikus egyház a vallások teljes egyenjogúsítása után végeredményben olyan helyzetbe került, mint a többi felekezet, és ezáltal joggal tarthatott igényt a protestánsokéhoz hasonló teljes belső önkormányzatra. A katolikus autonómia ügye ettől kezdve évtizedekig napirenden maradt és lényegében nem jutott el a végkifejletig. Már 1848 tavaszán megkésve nyújtották be az autonómiára vonatkozó törvényjavaslatot és ezért az utolsó rendi országgyűlés azt már nem kezdhette el tárgyalni. 1848-ban az uralkodó több érseki és püspöki széket