Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

II. KORMÁNYZATTÖRTÉNET

sült, a protestáns egyházi élet megélénkült, a nagy városoktói a kisebb gyülekezetekig sok helyütt új templomok épültek, és mind a protestáns, mind más - nem katolikus - felekezeteket egyfajta pezsgő átalakulás jellemzett. Nem véletlen, hogy az uralkodó halála előtt, bár életmüvét összeomlani látta és szinte minden rendeletét visszavonta, két alappillért, a jobbágy- és a türelmi rendeletet változatlanul hagyta, ezzel is jelezve az utódoknak az egyházpolitika általa helyesnek vélt irányát. A Józsefi korszak utáni évek legfontosabb vallási kérdéseket tárgyaló törvénye az 1791. évi XXVI. törvénycikk volt, amely lényegében hivatalos jogi alapra helyezte a türelmi rendelet intézkedéseit, egyenjogúsítva a protestáns vallásokat, elismerve azok önkormányzatát és ezzel mintegy lezárva a vallási ellentétek évszázados küzdelmét a történeti Magyarországon. A zsidóságról, amely ebben az időben még döntően közép-európai eredetű, cseh, morva, osztrák kapcsolatokkal rendelkező, mintegy 83 ezer fős csoportja volt a magyar társadalomnak, az 1790. évi XXXVIII. tc. rendelkezett. A törvény itt is a II. József által bevezetett szabályokat kodifikálta, így a zsidók elnyerték a szabad királyi városokban való letelepedés jogát vagy például a saját iskolák alapításának szabad lehetőségét. A zsidóság nem nyerte el ugyan az igényelt vallási egyenjogúságot, de az 1780-as években elért eredményeket megtarthatta. A szerzetesrendek szempontjából változást jelentett, hogy három rend 1802-ben újra működési engedélyt kapott, de azzal a feltétellel, hogy tanítói feladatokat vállalnak. Ettől kezdve lett tanító jellegű Magyarországon a bencés, a cisztercita és a premontrei rend. Közülük a bencések négy apátsága állt helyre (Pannonhalma, Tihany, Bakonybél, Celldömölk), amelyhez csak a század második felében csatlakozott az addig az osztrák göttweigi apátsághoz tartozó Zalaapáti. A rend 1850 előtt nyolc városban működtetett gimnáziumot, nagyobbrészt a Dunántúlon (Komárom, Győr, Sopron, Pápa, Nagyszombat, Pozsony, Esztergom, Kőszeg). A cisztercita rend esetében 1802-ben a pilis-pásztói apátságot állították helyre, amely 1814-ben egyesült az addig német kézen levő, tehát fel nem oszlatott zircivel, és a továbbiakban a rend székhelye Zirc lett. A rendi gimnáziumok később Baján, Egerben, Pécsett és Székesfehérváron működtek. A premontrei rendnek I. Ferenc a csornai és a jászóvári prépostság helyreállítását engedélyezte. A rend későbbi gimnáziumai Kassán, Keszthelyen, Nagyváradon, Rozsnyón és Szombathelyen voltak. Az eddigiekben kevéssé tárgyalt magyarországi zsidóság helyzetében éppen vizsgált korszakunkban következett be alapvető változás. A zsidóság száma elsősorban a Galíciából