Körösmezei András: Szempontok a közlevéltárak gazdasági szervekkel kapcsolatos gyűjtőterületi munkájának végzéséhez : Módszertani segédanyag (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 8. Budapest, 2001)
III. LEVÉLTÁRI KAPCSOLATTARTÁS A KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ GAZDASÁGI SZERVEKKEL
hogy rendezett, selejtezett anyagot készítsen elő (megfelelő jegyzék kíséretében) levéltári átadásra, minthogy erre a feladatra kapott vállalkozói engedélyt. Bár a felszámolóknak/végelszámolóknak az 1991. IL. tv-ben foglalt feladatai igen széleskörűek, a maradandó, történeti értékű iratok levéltárba adásának fontosságát mégis kevéssé látják át. A Fővárosi Bíróság Budapest Főváros Levéltárát, a vidéki cégbíróságok „saját" megyéjük levéltárát értesítik a felszámolási/végelszámolási eljárás megindításáról. Az értesítést az önkormányzati levéltárak a Magyar Országos Levéltár illetékessége esetén továbbítják, és viszont. Mégis, mire a végzés megérkezik az illetékes levéltárhoz, eltelik néhány hét. Fontos, hogy a levéltárak ekkor azonnal kapcsolatba lépjenek a felszámolóval/végelszámolóval. A csődtörvény 57. § (2) bek. f) pontja értelmében a felszámolás körébe tartozó vagyonból kell ugyanis fedezni az iratanyag rendezésével, elhelyezésével és őrzésével kapcsolatos költségeket is. A felszámoló/végelszámoló általában megkísérli a költségeket a minimumra redukálni, és nem a legjobb, hanem a legolcsóbb iratrendező céget keresi meg. Szerencsés ritka kivételnek számít, ha a vállalat volt irattárosa vállalja a rendezés, selejtezés elvégzését. Sajnos, a vállalatok eladósodása, a létszámleépítések során elsők között többnyire az irattárost bocsátották el, ezért keresnek külső iratrendezőt. Egyes épületeket sürgősen értékesítenek, a helyiségeket kiürítik, az irattár kiürítése során pedig az eredetileg rendben lerakott anyagok összekeverednek. Hangsúlyozzuk, hogy a levéltár a felszámolótól/végelszámolótól veszi át az iratokat, ezért az iratrendező céggel csak akkor lép kapcsolatba, ha az megkapta a már említett felhatalmazást. A levéltár nem jogosult közvetíteni a felszámoló és iratrendező között. Annyit azonban megtehet, hogy nyomatékosan felhívja a felszámoló figyelmét: olyan iratrendező céget keressen (név említése nélkül!), amely szakképzett irattárosokat alkalmaz. Az iratrendezésre fordítható összeg nagymértékben függ attól is, mekkora a felszámolási eljárás alatt álló cég vagyona. A bányák felszámolásáról például központi állami szervezet, a SZESZEK (Szénbányászati Szerkezet-átalakító Központ) gondoskodik a bányavagyon-hasznosító részvénytársaságok közreműködésével (az ÉszakDunántúli, Borsodi és Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt-k a felszámolók), így a nagy bányavállalatok iratainak őrzése, rendezése, levéltárba adása általában megnyugtató módon rendeződik. Ellenpéldaként említhetjük a nyomda- és kiadóvállalatokat,
