Dóka Klára: Iratkezelő és irattáros ismeretek : Jegyzet a középfokú irattáros tanfolyamokrésztvevői és oktatói számára. 2. bővített kiadás (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 6. Budapest, 2000)

I. Igazgatási ismeretek

központi rendeletek határozták meg, melyek szerint a tanács szervei voltak: a tanácstestület (a tanácstagok összessége), a tanácstagokból választott állandó bizottságok, a végrehajtó-bizottság és a szakigazgatási szervek, a helyi államigazgatási feladatokat ellátó csoportok, osztályok. Bár az I. Tt. kimondta e szervek között a tanácstestület primátusát, a gyakorlatban a hatalmat a végrehajtó-bizottságok gyakorolták. A korábbi, polgári önkormányzati rendszerhez képest csökkent a községi, városi és nőtt, különösen 1954-ig a járási szint jelentősége. A rendszer megszilárdításában rendkívül fontos, alapvető szerepe volt annak, hogy tanácstag csak a Hazafias Népfront jelöltje lehetett. A tanácsi vezetők, elnökök jelölésében, a végrehajtó bizottsági titkárok, sőt az alkalmazottak többségének kinevezésében is a pártszervezeteknek döntő szerepük volt. A tanácsrendszerre való áttérés keretében módosult az ország megyebeosztása. Az 1923-ban kialakított 25 vármegyét 1950. január 1-jei hatállyal 19 megyévé alakították át. Szabolcs-Ung és Szatmár-Ugocsa-Bereg vármegyéből ekkor lett SzabolcsSzatmár; Abaúj-Torna, Borsod-Gömör-Kishont és Zemplén vármegyékből BorsodAbaúj-Zemplén; Hajdú és Bihar vármegyékből Hajdú-Bihar, Nógrád, Hontból Nógrád; Jász-Nagykun-Szolnokból Szolnok; Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrogból Pest és Bács-Kiskun; Győr-Moson-Pozsonyból és Sopronból Győr-Sopron megye; CsanádArad-Torontál vármegye pedig beolvadt részben Csongrád, részben Békés megyébe. Az első három év eredményei és tapasztalatai alapján 1954-ben sor került az alkotmány (1954. évi VIII. törvény), majd ezzel összefüggésében a módosítására. A módosítások után új területi igazgatási egységként megjelentek a megyékkel azonos jogállású, megyei jogú és a járásokkal egyenrangú járási jogú városok. A kis területű, egymással szomszédos, 500 lakosnál kevesebb lélekszámú községek — ha más községgel vagy várossal nem voltak egyesíthetők — közös tanácsú községeket alkothattak. A megyei jogú várossá nyilvánításról, a közös községi tanácsok alakításáról, megszüntetéséről az Elnöki Tanács határozott. A II, Tt. a helyi tanácsok államhatalmi jellegének erősítése érdekében a tanácstestület tömegszervezet jellegét, ebből adódó feladatait helyezte előtérbe a Hazafias Népfrontra támaszkodva. A rendelkezés eredményeként a tanácsok egységét hangsúlyozva és fenntartva, egymástól némiképpen elhatárolódtak a tanácstestület, az általános hatáskörű államigazgatási, és a szakigazgatási területek feladatok. Az alá- és fölérendeltség ezentúl elvileg „területenként" valósult csak meg; a tanácstestületek irányítója