Levéltári mikrofilmezés : Módszertani ajánlás (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 5. Budapest, 2000)

III. rész A mikrofilmgyűjtemény kezelése

III. rész A MIKROFILMGYŰJTEMÉNY KEZELÉSE Levéltári mikrofilm alatt értendő a levéltári iratanyagnak fotoeljárassal áttetsző anyagra (filmre) készített másolata, amelynek olvasása csak nagyító készülék segítségével lehetséges. Mikrofonnak 1. A levéltári szolgálatban leggyakrabban alkalmazott mikrofonná a 35 mm széles mikrofilmszal&g, amely szabvány méretű orsón 30, ül. 40 m hosszban van forgalomban. (Az ezüsthalogenid emulzió hordozója 30 m-es hossz esetén triacetát, a 40 mesé pedig a vékonyabb poliészter alapú filmanyag.) — A jelen szabályozás elsődlegesen ezt a formát tartja szem előtt, mert a magyar levéltárak gyakorlatában más mikrofonnak csak kivételesen fordulnak elő. 2. Irattári gyakorlatban elterjedt a 16 mm széles, az előzővel azonos hosszúságú filmtekercs használata. Levéltári alkalmazása az A/4-es méretnél nem nagyobb iratanyag esetében indokolt. 3. A 35 vagy 16 mm széles filmre készített, csupán néhány felvételt tartalmazó szalag a mikrofilmcsík. Az egyes csíkok ragasztással tekerccsé egyesíthetők, ha a csíkok végén ragasztások számára van elég szabad felület. 4. Világviszonylatban egyre terjed a mikrofilmlap, a microfiche. A mikrofilmlapon annak hosszabb oldalával párhuzamosan több sorban több felvétel helyezkedik el. A leggyakoribb méret a 105 x 148 mm nagyságú (A/6) lap, amelyen a címsoron kívül 60 felvétel készül. 5. A síkfilm változó méretű filmlap, amire egyetlen felvétellel rendszerint nagyobb méretű egyetlen irat (térkép, tervrajz) képe kerül. Elődje az üveglemez volt, amit ma már csak speciális célokra használnak. Tárolási módok 6. a/ Az általánosan alkalmazott szabványos orsóra 30, ül. 40 m hosszú film tekercselhető. A tekercsek kialakításánál alapvető szempont, hogy ha az orsót élére állítjuk, a rátekert film ne érje el az alapot, hanem a teljes súly az orsók élén nyugodjon.