Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

III. LEVÉLTÁRI ISMERETEK

elszegényedett köznemesek közül került ki, akik semmiféle szakképesítéssel nem rendelkeztek, nem tartottak kapcsolatot sem egymással, sem az Országos Levéltárral. A helyzet javítása érdekében, a vezető levéltárosok kezdeményezésére (Pauler Gyula, Jakab Elek, Wenczel Gusztáv) 1872-ben a Belügyminisztérium ankétot hívott össze, mely a levéltárügy aktuális kérdéseivel foglalkozott. Javaslatuk szerint a megyei, városi és a helyenként szervezett községi levéltárakat levéltári felügyelőség alá kellett volna helyezni, melynek irányítása az új Országos Levéltárra várt volna. A terv azonban nem valósult meg. A 18684/1880. sz. BM rendelet kért ugyan jelentést a megyei levéltárak állapotáról, azonban ez foként a külsőségekre vonatkozott (hány 1526 előtti oklevél van, van-e vasajtó, elegendő polc és szekrény áll-e rendelkezésre). Előrelépést jelentett, hogy az 1883. évi I. tc. értelmében a levéltárosi állást nyilvános pályázat útján kellett betölteni, valamint az Országos Levéltárban minimális szakképzettségről vizsga letételét írták elő. A megyei levéltárak ügyét átfogóan először a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló 1901. évi XX. tc. 32. §-a alapján kiadott, már említett 125000/1902. BM számú rendelet (Vármegyei Ügyviteli Szabályzat) rendezte, mely útmutatást adott a levéltáros feladatairól, és felsorolta azon iratokat, melyeket a megyei és városi levéltáraknak gyűjteni kellett. Megyei vonatkozásban ide tartoztak a megyei törvényhatóság és hivatalok, a tisztviselők iratai. Ezen kívül itt kellett elhelyezni a járások iratanyagát, 1895től, az állami anyakönyvezés bevezetése óta ezen anyakönyvek másodpéldányait, a vármegyei és községi szabályrendeletek egy-egy jóváhagyási záradékkal ellátott eredeti példányát, az országgyűlési képviselők választására jogosultak névjegyzékét, az úthálózati törzskönyveket, a vizikönyveket, az erdészeti üzemterveket, az egyesületek és társulatok alapszabályait, a vármegye tulajdonában lévő terveket és térképeket, az egyes családok megőrzésre átadott iratait stb. Az iratok összegyűjtésére vonatkozó rendelkezéseket nem hajtották következetesen végre. így néhány levéltárból hiányoztak a főispáni iratsorozatok, másutt nem vették át a járások iratanyagát. Különösen sok veszély fenyegette a községi iratanyagot. A községi ügyvitelt szabályozó 126000/1902. BM számú rendelet semmiféle intézkedést nem tartalmazott a község régi, ügyvitelben már nem szükséges iratanyagának elhelyezéséről, így azok a község „levéltárában" maradtak. A legtöbb település azonban nem tudott