Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

III. LEVÉLTÁRI ISMERETEK

megfelelően gondoskodni őrzésükről, nem volt lehetőség arra, hogy saját levéltárat tartson fenn. Nem volt egységes rendelkezés arról, hány év után kell a szervek iratait átadni a levéltárnak. Az Országos Levéltárban 32 évben határozták meg ezt az időt, azonban a megyéknél ennél rövidebb ideig voltak az iratok az iratképzőknél. A Vármegyei Ügyviteli Szabályzat 10 éves határidőt állapított meg az alispáni iratokra, az általános iratok tekintetében a döntést a közgyűlésre bízta. A szabályrendeletek, alapszabályok, vizikönyvek, erdészeti üzemtervek jóváhagyásukat követően rögtön a megyei levéltárba kerültek. A levéltári munkát a megyéknél is akadályozta az, hogy a levéltáros munkaidejét lekötötték az igazgatási feladatok. A közigazgatási és árvaszéki iratokból rendszeresen el kellett látni az ügyfélszolgálatot, sőt rendszerint a levéltáros vezette a vizikönyveket, kezelte az anyakönyvi másodpéldányokat, előadója volt az állampolgársági és útlevél ügyeknek is. Másik probléma a levéltárak zsúfoltsága volt, mely már a XIX. század végén is gondot okozott. Enyhítésére minden selejtezési szabályozást nélkülözve, olyan mértékű iratselejtezéseket hajtottak végre, amelyeknek igen értékes történeti források estek áldozatul. így selejtezték ki már 1872-ben Heves megyében a Bach kori (1850-1860) iratokat, Pest megyében 192l-l923-ban a XIX. századvégi alispáni iratok jelentékeny részét, Zala megyében 1905-ben a XVI-XVIII. századi bűnügyek 359 fasciculusát. Talán a legbotrányosabb eset Veszprém megyében történt, ahol a II. emeleten elhelyezett levéltár nagy súlya alatt 1903-ban a falak repedezni kezdtek, mire az iratokat sebtében részben a számvevőség helyiségeibe, részben a közgyűlési terem karzatára rakták be. 1923-ban pedig mikor a karzatot más célra akarták használni, válogatás, terv és ellenőrzés nélkül kiselejtezték a legrégibb közgyűlési iratokat, törökkori leveleket, dicalis conscriptiokat, az 1851-1879 között keletkezett összes iratokat, a járási főszolgabírói iratokat pedig egészen 1906-ig bezárólag. A megyei levéltárak helyzetének javítása érdekében 1913-ban Csánki Dezső országos főlevéltárnok a Belügyminisztériumhoz fordult. Javaslatára Komáromy Andrást kiküldték e levéltárak felülvizsgálatára, aki a felmérést több éven át folytatta. Jelentései