Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)
III. LEVÉLTÁRI ISMERETEK
A főispánok a feladattal nem sokat törődtek, ami egy vizsgálatnál ki is derült. Ezt követően Mária Terézia 1768 novemberében jelentést kért az összes főispántól a megyei levéltárak állapotáról. A felhívásra csak 29 főispán válaszolt. Ők levéltárukat rendben lévőnek jelentették, azonban ez nem elégítette ki az uralkodót. 1769. február 9-én kelt helytartótanácsi rendelet közvetlenül a vármegyei közgyűlést szólította fel a megyei levéltárak anyagának rendezésére és lajstromozására. A rendelet részletes utasítást nem tartalmazott, így azt minden megye sajátos módon értelmezte. Gondot okozott az is, hogy az évekig tartó munkát ki végezze el. A levéltár hivatalos kezelője a megyei főjegyző volt, aki hivatalba lépésekor megkapta a levéltár kulcsát. Néhány megye a levéltár anyagának rendezésére külön lajstromozót vagy esküdtet alkalmazott. Az 1780-as évek végén a levéltári rendezést II. József korábban tárgyalt iratkezelési rendelkezések szabták meg. A XVIII-XIX. század fordulóján a központi kormányszervek keveset törődtek a megyei levéltárakkal. Egy ideig még kértek jelentést a levéltári rendezésről, de ennek elmaradásaa miatt nem léptek fel. Sőt, takarékosság címén sok helyen akadályozták azt, hogy a lajstromozót levéltárossá minősítsék át, mellette állandó írnokot vagy allevéltárost alkalmazzanak. A levéltárak ügyét az mozdította előre, hogy a vármegyei nemesség egyre nagyobb érdeklődést mutatott a régi iratok iránt. A megyei közgyűlések gyakran tartottak levéltárvizsgálatot, ellenőrzést, és mindenképpen gondoskodni kívántak a levéltár biztonságos őrzéséről és használhatóságáról. Alkalmanként levéltári szabályzatot } is összeállítottak. Ezek közt említhetjük a Pest megyei főispán, Nyáry Pál által fogalmazott, és az 1841. évi közgyűlésen elfogadott dokumentumot, mely az iratok rendszerét is meghatározta. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején lényeges változás nem következett be a levéltárak szervezetében. Az 1850-es évektől bevezetett, korábban tárgyalt iratkezelési reformok a megyékben is érvényesek voltak, azonban az új rendszert csak az újonnan keletkezett iratok esetében kellett alkalmazni. Az 1860-as években a megyei levéltárak újra a régi rend szerint működtek, majd 1867 után felügyeletüket, mint „a közigazgatás iratemlékeit őrző intézmények"-ét a Belügyminisztérium vette át. E főhatóság a szakmai kérdésekkel nem törődött. A megyei levéltárosok többsége az
