Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

III. LEVÉLTÁRI ISMERETEK

Továbbra is sok energiát kötött le az igazgatási ügyek intézése, melyekhez az 1930-as évek második felétől a zsidótörvényekkel kapcsolatos származási igazolások tömege is járult. 1922-1944 között a levéltár munkatársainak száma 22-ről 40-re emelkedett. 194l-l942-ben az intézményre hárult a tervezett levéltári törvény előkészítése, melynek első fázisaként a munkatársak felmérték a megyei és városi levéltárak helyzetét. 1944-ben a közeledő front határozta meg a személyzet tevékenységét, befalazták az alagsori raktárak ablakait, és e védett raktárakban helyezték el a legértékesebb iratokat. A kiürítési parancsnak nem tettek eleget, az iratanyag a háború idején is az épületben maradt. Károk a közigazgatási, bírósági és családi iratokban keletkeztek. A háború után már 1945-ben megkezdték az épület helyreállítását, de a szűkös pénzügyi helyzetben csak a legszükségesebb javításokra futotta. Vármegyei, városi levéltárak \ Mint a regisztratúrákról szóló fejezetekben láttuk, a megyéknek még a XVII. század végén sem voltak olyan, az egész megyét illető, a vármegye összességének jogait magában foglaló szabadságlevelei, mint a városoknak vagy egyes családoknak. Ügyintézésük sem volt szerteágazó és differenciált. A főispán saját embereivel, familiárisaival kezelte a megye iratait. Változás akkor következett be, amikor az alispán a közgyűlés által választott tisztviselő lett, és hivatalát a megye irataival együtt szabályosan adta át utódának. A megyei levéltárak szervezete a XVIII. században alakult ki. Az 1723. évi LXXII. tc. elrendelte, hogy azok a megyék, melyeknek nincs megyeházuk, a megyegyűlések és ítélőszékek tartására, továbbá levéltár céljaira gondoskodjanak megfelelő épületről. Az iratanyag főként az 1729. évi XXV. tc. megjelenését követően gyarapodott, mely elrendelte, hogy a megyei bíráskodásban és igazgatásban keletkezett iratokat évenként rendszeresen szolgáltassák be a megyei levéltárba. Bár a szolgabírák esetében nehéz volt e törvénynek érvényt szerezni, a megnövekedett iratanyag a rendezést feltétlenül szükségessé tette. E téren az első fontos lépés az 1752. április 28-án, Mária Terézia nevében kelt, és a helytartótanács útján a megyékhez intézett instrukció volt, mely a főispánok kötelességévé tette, hogy gondoskodjanak a megyei levéltárak rendezéséről, lajstromozásáról, a jegyzőkönyvek tisztázásáról, indexek készítéséről.