Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

minisztériumok és egyéb országos hatáskörű szervek megyei, helyi vagy regionális kirendeltségeket, igazgatóságokat irányítottak, melyek elláttak bizonyos szakhatósági feladatokat (pl. vízügyi, statisztikai hivatal, népi ellenőrzés helyi intézményei), míg a teendők másik része a helyi tanácsok szakigazgatási szerveinek hatáskörébe került (pl. egészségügy, oktatásügy, építésügy stb.). 2. Az államigazgatás helyi szervei: a tanácsok A tanácsrendszert az 1950. évi I. tv. hívta életre, megszüntetve ezzel a polgári korban jól bevált állami és önkormányzati szervezetek kettősségét, s az a centralizált államszervezet részeként kettős alárendeltségben, az államhatalom helyi szerveként, mint tömegszervezet kezdte meg működését. Tanácsot a községekben, a városokban, a járásokban, a megyékben, a fővárosban és a fővárosi kerületekben hoztak létre. Szervezetüket is központilag határozták meg, mely szerint a tanács szervei voltak: a tanácstestület, a végrehajtó bizottság, a szakigazgatási szervezet és az állandó bizottságok. A tanácstestület tagjai sorából elnököt, elnök-helyettest és titkárt választott. Bár a törvény kimondta e szervek között a tanácstestület primátusát, de a gyakorlatban az állami akarat helyi végrehajtóivá a végrehajtó bizottságok váltak, amit az a törvényi rendelkezés is erősített, amely a végrehajtó bizottságokat általános helyettesítő jogkörrel ruházta fel. Ezen túlmenően a szakigazgatási hatáskörök gyakorlására is főszabályként - végrehajtó bizottságok voltak jogosultak. Ebben a konstrukcióban tehát önálló, saját hatáskörrel rendelkező szakigazgatási szervek sem jöhettek létre, hanem azok a végrehajtó bizottságok hivatali szerveiként működtek. A második tanácstörvény - az 1954. évi X. tv. - a három éves tapasztalat birtokában változtatta meg az egyes tanácsi szervek jogállását. Az első tanácstörvény legfőbb hibájának azt tekintette, hogy a tanácsok néphatalmi jellege nem érvényesült kellőképpen, mivel a tanácsok, mint testületek a gyakorlatban háttérbe szorultak a végrehajtó bizottságok mögött, s így nem válhattak kellő mértékben tömegszervezetté. Ezért az új törvény előtérbe helyezte a tanács, mint - továbbra is - államhatalmi szerv, mint testület szerepét. A deklaratív megfogalmazáson túl egyértelműbben elhatárolta a tanácsok és a végrehajtó bizottságok feladatait, megszüntette a végrehajtó bizottságok tanácsokat helyettesítő általános jogosítványait, nagyobb szerepet kaptak az állandó bizottságok. A szakigazgatási szervek - mint legfontosabb irattermelők - jogállásában is