Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

III. LEVÉLTÁRI ISMERETEK

Ismeretes, hogy a levéltári gyűjteményeket érő katasztrófa leggyakrabban a kisebbnagyobb beázás. A papír, a pergamen, a bőr és a mikrofilm a vízzel és a penésszel szemben fokozottan érzékeny anyagok közé tartoznak, ezért alapvetően fontos, hogy átnedvesedésük után mentésük mielőbb megkezdődjön. Ennek érdekében a mentéshez szükséges alapvető anyagokból, eszközökből (szivacs, itatóspapír vagy nyomtatás nélküli újságpapír, műanyagfólia, gumikesztyű, vödör stb.) biztonsági készletet kell tartani. A vízkárosodott levéltári anyag mentésénél az egyik legfontosabb cél az átnedvesedett dokumentumok megpenészesedésének elkerülése. A penészek - különösen meleg és párás körülmények között - egy-két nap alatt elszaporodnak és növekedésnek indulnak, ezért az anyag mielőbbi megszárítása a cél. Arra keli törekedni, hogy a nedves dokumentumok környezetében a hőmérséklet ne legyen magasabb 20°C-nál és a relatív légnedvesség ne haladja meg az 50%-ot. Nem szabad tehát fűteni. Intenzíven szellőztetni kell; ventillátorok és nedvesség elszívó berendezések használata megkönnyíti az elpárolgó nedvesség eltávolítását. Ha az elázott levéltári anyag 48 órán belül nem szárítható meg, lefagyasztásával lehet elkerülni a penészesedését. Állományvédelem a levéltári anyag feldolgozása során Az újonnan bekerülő iratokon gyakran vannak fém kapcsok, madzagok, gumiszalagok, öntapadó címkék stb. Ezek általában károsak, ezért lehetőség szerint el keli távolítani őket. A fém kapcsok fizikai sérüléseket okozhatnak, valamint - nedves környezetben - megrozsdásodva elmarják, kilyukasztják, törékennyé teszik a dokumentumok anyagát. A gumiszalagok elszínezik az iratokat és beszakítják a szélüket. Az iratcsomók átkötésére használt spárga bevágódik a szélekbe; különösen a már meggyengült, törékeny vagy málló papírok rongálódnak súlyosan. Ugyancsak el kell távolítani a különböző műanyag tasakokat, amelyek többnyire a dokumentumra veszélyes alkotórészeket tartalmaznak. A különféle, jelölésre használt papírcédulák vagy palliumok gyakran értékes, megőrzendő információkat tartalmaznak. Ha egyértelműen látszik, hogy a dokumentumot károsíthatják (pl. savas papírból vannak), ezeket ki kell emelni, és más, megfelelő jelölési vagy összetartási módot (anyagot) kell választani. A fontos információt tartalmazó, kiemelt jelzőcédulákat és palliumokat külön kell őrizni vagy savmentes papírra másolatot