Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

III. LEVÉLTÁRI ISMERETEK

készíteni róluk. Az öntapadós ragasztókat (cellux, ragtapasz) nem szabad használni, mert ragasztóanyaguk károsítja a dokumentumot. Alattuk a papír megsárgul, megbarnul, törékennyé válik, az írás pedig elmosódik, elhalványodik. Ezt a munkát tanácsos gyakorlott szakemberre bízni. Ha sikerül is sérülésmentesen leválasztani a műanyag szalagot a felületről, az elszíneződött folt legtöbbször ottmarad. A papír szakadásainak „házilagos" javítása időnként elkerülhetetlen a továbbszakadás vagy a leszakadt darab elkallódásának veszélye miatt. Ekkor olyan megoldást kell választani, amely hosszabb távon sem károsítja a dokumentumot és szükség esetén nyomtalanul eltávolítható. Az egyik lehetőség keményítő vagy metilcellulóz (pl. a Metylan márkanevű tapétaragasztó) alkalmazásával vékony japánpapír csíkok használata. A másik, kényelmesebb lehetőség a speciális minőségű öntapadós ragasztószalag, amely az időállóság követelményeinek megfelelő papírból és ragasztóból készült. Átlátszó és átlátszatlan, fehér és sárgás színben kapható. Ha ez nem áll rendelkezésre, a hagyományos enyvezett papírszalagot is lehet használni, amely szükség esetén könnyen eltávolítható. Leszakadt könyvtáblákat puha, színezetlen pamutszalaggal kell a könyvtesthez kötni, hogy együttmaradjanak. Ez a szalag egyúttal figyelmeztet arra, hogy az a kötet sérült. A spárga és a rugalmas szalagok nem alkalmasak erre a célra, mert sérüléseket, elszíneződést okoznak. A sérült kötetek átmeneti védelmét szolgálja a becsomagolás vagy a dobozba helyezés is. A levéltári anyag jelölése, címkézése A levéltári anyagok jelölésére gyakran használnak címkéket. Öntapadós címkét nem szabad eredeti levéltári anyagra, például kötetekre tenni. Az ilyen cimkék hamar öregszenek, idővel lehullanak, és nehezen eltávolítható ragacsos maradékot hagynak maguk után, amit csak veszélyes oldószerekkel lehet esetleg eltávolítani. Gyakori eset azonban, hogy a ragasztó oldhatatlanná válik, vagy a papírba, bőrbe, könyvkötővászonba beszívódva, teljesen eltávolíthatatlan lesz. Az öntapadós cimke a levéltári dobozról is lehullik, ezért itt is kerülni kell használatát. Helyette keményítővel vagy nem savas műanyag ragasztóval kell a címkéket a tárolódobozokra ragasztani. A jelölést nem szabad közvetlenül a kötetekre írni. Kötetek cimkefeliratát 4-5 cm széles, a kötetnél 5-8 cm-rel hosszabb lúgos kartoncsíkra ajánlott írni. A levéltári anyagok azonosító jele lehetőség