Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

I. IRATTANI ISMERETEK

7. IRATKEZELÉSI REFORMOK 1945 UTÁN Közigazgatási rendszámos iktatás Abból, a már a XVIII. század második felében felismert igazságból kiindulva, hogy az iratkezelés nem csak az egyes iratok őrzése, visszakereshetősége, az egyes ügyek intézése szempontjából bír jelentőséggel, de lehetőséget ad a társadalomban végbemenő változások és főleg az intézkedések hatékonyságának az elemzésére, 1945 után, a társadalom átalakítására irányuló nagy tervek (államosítások, tervgazdálkodás bevezetése stb.), hamarosan napirendre került az állami iratkezelés és ezen belül az irattározás egységes szabályozása. Az 1949-ben minden állami szervnél bevezetett, Botár Olivér nevéhez fűződő új iktatási és irattározási rendszer strukturális elven alapult. Lényegében az államapparátus akkori felépítését, illetve az államigazgatásban előforduló ügykörök, ügyfajták, osztályok, alosztályok és csoportok rendszerbe foglalása nyomán négytagú jelzőszámrendszer alkalmazását tette kötelezővé. Az úgynevezett közigazgatási osztályok fő címei a következőképpen alakultak: 0.000 Alkotmány, közjog, államigazgatás és külügy 1.000 Vallás, tudomány, művészet 2.000 igazságügy 3.000 Szociális gondoskodás és egészségügy 3.600 Közmunka- és középítésügy 4.000 Állambiztonság, honvédelem 5.000 Közbiztonság, közrend és rendészeti igazgatás 6.000 Pénzügyek, nemzetgazdaság 7.000 Kereskedelem- és szövetkezetügy 7.600 Közlekedés, fuvarozás, hírtovábbítás 8.000 Földművelés, mezőgazdaság, őstermelés 8.800 Közellátás 9.000 Ipar, bányászat 0.000 Állami gazdálkodás, ellenőrzés, anyagelosztás és ármegállapítás. Mint látható, a közigazgatási számrendszer a tizedes tárgyi osztályozáson alapult de a decimálást nem következetesen alkalmazta: az osztályokat hol az első, hol az első kettő