Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

II. KORMÁNYZATTÖRTÉNET

használata a protestáns egyházakban is. A superintendentia vezető testülete a fokonzisztorium, és itt is a püspök mellett vele egyenrangú világi képviselet van (főgondnok), amely szintén fokozatosan jött létre. A protestáns egyházak legfelsőbb testülete és intézménye a zsinat vagy gyűlés, amelyet vizsgált korszakunkban időről időre tartottak és azon hitbéli dolgokról, de egyházigazgatási kérdésekről is döntöttek. Az evangélikus egyházi igazgatás kialakulása Elsősorban a magyarországi és erdélyi szászok intenzív német kapcsolatai és a Wittenbergben tanuló szász értelmiség révén a lutheri tanok rendkívül gyorsan jutottak el hazánkba. Az 1545-ös medgyesi zsinaton létrehozták az erdélyi szász evangélikus egyházkerületet, amelynek központja egészen a XIX. század közepéig Berethalom (Birthálm) lett. A királyi Magyarországon a felvidéki, szintén főleg németajkú városokban alakult meg először az evangélikus egyházszervezet. 1549-től a Felvidék középső és keleti felében kialakulnak az evangélikus egyházszervezet keretei, de a kodifikálás későbbre marad. A Dunántúlon ugyancsak az 1540-es években szerveződik az evangélikus egyház, különösen Sztárai Mihály tevékenysége nyomán és jelentős sikereket ér el. Az 1595-ös zsinat lényegében megalkotja a dunántúli egyházkerületet, főleg a Sopron és Vas megyei evangélikusokból. Központja a gazdag dunántúli város, Sopron. A 15 éves háború lezárulása, majd az 1608-as törvények elfogadása után az egész Felvidéken is lehetőség nyílt az evangélikus egyházszervezet kiépítésére. Az 1609-1610es zsolnai zsinaton megalakult a bányai egyházkerület, akkor még csak a fent nevezett bányavárosok környékéből, később azonban, a török kiűzése után ide tartozott Pest központtal az ország jelentős középső része, a Duna-Tisza közével, a Bácskával és a Bánáttal együtt. Ugyancsak ezen a zsinaton szerveződik meg a biccsei, túróci és bajmóci egyházkerület, amely később a dunáninneni egyházkerület néven lesz ismert Pozsony központtal és a lutheri hitre tért szlovákság jelentős népességével. Legutoljára szerveződött meg 1707-ben, a rózsahegyi zsinaton, természetesen korábbi előzmények alapján előbb a tiszavidéki, szepessárosi és gömörvidéki egyházkerület, amely azután 1735-ben tiszai egyházkerület néven nyerte el végső szervezeti formáját, úgy, hogy központja a Tiszától meglehetősen messzire fekvő Eperjes